Új Szatmár, 1912. április (1. évfolyam, 6-29. szám)

1912-04-04 / 8. szám

1912. április 4 UjJmtmm 3. oldal Reméljük, és elvárjuk az intézők buzgóságától, hogy a betegeket mihama­rább megszabaditják legnagyobb bajuk­tól : a kórház hiányának krónikus beteg­ségétől. A bizottság ülésén felvetődött az uj körkórház elhelyezésének kérdése is. Ez a kérdés már régen eldöntöttnek és meg­oldottnak látszott, mert egy olyan nagy­szerű hely áll a város rendelkezésére, mint a hét holdas szentvéri telep, amely egészséges helyen és a vasúthoz közel fekszik. Minthogy azonban a vízvezetéki ku­tak közül a szentvéri faipariskolába is szándékoznak egyet elhelyezni, felmerült a kérdés: vájjon nem fogja-e a város kö­zönségét disgustálni a kórháznak vízve­zetéki kutakhoz való közelsége. Sokan vannak amellett, hogy a kórházat ne a Szentvérben, hanem a városnak valamely más pontján helyezzék el. Ez határozottan helytelen álláspont, mert a közkórház lehet olyan jól csator­názva, hogy abból bacillus a földbe nem juthat. De ha ez megtörténhetnék és ak­kor is lehetetlen az, hogy a bacillus 600 méteres utat tegyen meg a föld alatt, és akkor még 120 méter mélységben a víz­vezetéki tartályba juthasson. ELITE KÍVÉHtZ Elsőrendű szórakozó Tulajdonos: hely. Bolnnk Inipaf Ma és minden este oaiogn iUZSGl. elsőrangú cigányzene lem főiímTImH borotválkozik, mert nála kívánatra a legújab­ban tökéletesített RASOLLAL is szőrtelenitlk. ÍStl8! mm 8ERNÁT, lilM-jlti 2. Ebben a pillanatban, kuszáit hajjal, rendetlen ruhában, egész testében remegve, Niania állott előttünk. — Nézzétek ezt az álnok kígyót — szólt a leány könnyezve és a szomszédos kertre mutatóit. Ez a vén macska! — Éppen most vert meg és össze­vissza karmolt. Gyűlölöm . . . mindent el­árulok, ez lesz a bosszúm. — A titkot most fogom elárulni ma­guknak: hogy a gazdám ezt a nyomorul­tat soha el ne hagyja, soha más asszonyt ne szeressen, hogy mindig fiatalnak és szépnek tartsa, — ő maga égette ki a gazdám szemét! — Én magam láttam, amint mérget töltött a vízbe, amelyben naponta a sze­mét mosta. Hirtelen éles kiáltást halottunk. — Niania! Niania! Összerezzentünk. A szerencsétlen le­ány pedig félelmében fogvacogva szólt: — Meglátott! Meghallott és tudja, hogy fecsegtem . . . Elvesztem . . . Másnap reggel hallottuk, hogy Jaques feleségével és a cselédséggel még az éj­jel sürgősen elutazott. Soha többet nem hallottam róluk semmit. Ch. F. A királyi kézirat története (Ki fogalmazta a király levelét ? — Mi­kor készült, kik ismerték, ki és mikor hozta? — A király érzékenysége) Budapest, ápr. 3. A király levelet irt a nemzetnek, illik ezzel foglalkozni. A levél lojális, lírikus húrokon zengő, megkapóan szub­jektív és kifogástalanul kicsiszolt monda­tai szinte elkápráztatták egy másodpercre az országot. Hiszen ilyen közvetlen me­legséggel és őszinteséggel csak köztár­sasági elnökök, népvezérek és forradalmi kormányzók szólhatnak plakáton a nép­hez és nem a legridegebb, legfagyosabb és legmajesztétikusabb pózokkal élő spa­nyol etikett zordon udvara: Bécs. Szinte republikánus deklarációnak kellett néznünk egy másodpercig ezt a minden pontjában gondosan kieszelt és minden névelőjével kiélezett levelet, amelynél soha ragyogóbb és alkotmányo­sabbnak látszó köntösben nem jelent még meg cézári manifesztum, császári ultimá­tum, lírikus hangú chlopyi hadiparancs. Mert ez a plakát a legügyesebb kifejezője a „sic volo: sic jubeo“ parancsszerü felkiáltásának. Beavatott forrásból sikerült megsze­reznünk e szokatlan műfaj „uralkodói levél“ születésének, vajúdásának és fo­galmazási odisszeájának hiteles történetét. A felületes látszat úgy állítja be e levelet, mintha öreg királyunk végső két­ségbeesésében íratta volna, amikor már más megoldás nem volt. Pedig nem igy történt. E levelet ismeretlen szerző már szerdán megfogalmazta és az első szöve­get báró Skerlecz Iván szerdán már ma­gával hozta Budapestre alternativ megol­dásként arra az esetre, ha a Kossuth- párttal a megegyezés nem sikerül. Csütörtökön délben már a zsebében volt Hédervárynak a levél szövege, amikor a Kossuth-párttal tárgyalt. Szerdán este és csütörtöknn reggel megmutatta már e szöveget a minisztereknek, báró Láng Lajosnak, Tisza Istvánnak és Andrássy Gyulának. Tisza és Lukács stiláris módo­sításokat is végeztek rajta és az igy megváltozott szövegű levelet vitte csü­törtökön a miniszterelnök Bécsbe, ahol Thallóczy Lajos közös pénzügyminiszter, osztályfőnök véglegesen megstilizálta, az érzelmi részek több paszusát törölte s így a levél rövidebb és ridegebb lett az eredeti fogalmaávány szövegénél. A levél tehát magyar nyelven ké­szült. Ezt fordította le németre báró Skerlec Iván, de a rendkívüli fontosságú szöveg egyes vitás kifejezéseinek lefordí­tásánál kikérték egyik németnyelvű lap kiváló szerkesztőjének véleményét is. Ennek a levélnek érzelmi lírája hát korántsem olyan közvetlen, őszinte és spontán, mint a milyennek látszik. Nem is a perc váltotta ki, hanem a körmön­font, öreg, a politika minden hájával meg­kent államférfiak nagyon is átgondolt, nagyon is cizelláló verejtékes munkája. Nem kevésbé keltett meglepetést an- ] nak publikálása sem, hogy a király elér- zékenyült és lemondással fenyegette Hé- derváryt. Az audienciák lefolyásáról nem szoktak és nem szabad egy kukkot sem elárulni, miért terjesztették tehát éppen az audiencia részesei el ezt a megható intimitást, amelynek elfecsegése máskor súlyos vétek, a legmegbocsáthatatlanabb indiszkréció és udvari szempontból: a leg­főbenjáróbb bűncselekmény? És miért erő­sítette meg ezt cáfolatával az osztrák kő­nyomatos ? így összevetve az eseményeket: szürke próza lesz az érzelmes líra és a politikai boszorkánykonyha egy nagyon is oknyomozható s izekre szétszedhető slágere ez a különben őszintén megható és mély tisztelettel veendő udvari ro­mantika. BUTißd nrninun évtizedek óta a vá- Bff! IM U I I mm ™s közönségének a Károlyi-ház. Káve­házak nyíltak és záródtak be, a Károlyi-ház azon­ban megmaradt a polgárság kedves és otthonos találkozó helyé- \X7'oic'7 Kláriit több nek. Kávésát. ” vJloA elő­nyös oldaláról ismerik megyeszerte Élelmiszerhamisitás a szatmári piacon. Megbüntetett tejhamisitók. — Saját tudósitónktól. — Szatmár, 1912. ápr. 3. Nagyvárosi fejlődésünk immáron el­érkezett abba a stádiumba, hogy lassan­ként felöleli a nagyvárosok életének ha nem is minden előnyét, de bűneit minél nagyobb mértékben. Legújabban az élelmiszerhamisitás vonult be nagyvárosi életünkbe. Ha eddig panaszok voltak, hogy drága a piacon minden, most megtetéződik ez a panasz azzal, hogy a drága pénzen hamis élel­miszereket kap. A szatmári rendőrség ugyanis az el­múlt héten — igen helyesen — razziát tartott az élemiszer piacon. A razzia al­kalmával több tejes köcsög tartalmát gyanúsnak találták és elkobozták. A vizsgálat megállapitetta, hogy a lefoglalt tejes köcsögök egy részének tartalma alaposan fel van higitva vizzel. A három tejhamisitó a községi bí­róság elő került és Papp Ottó községi biró mindhármat megbüntette és pedig: Kocsán Jánosnét 26 kor., Vaján Lász- lónét 28 kor. és Váradi Bálintnét 38 korona pénzbüntetésre Ítélte. Az ítéletet, a melyet a megbüntetett tejhamisitók megfelebbeztek, a városi tanács is jóváhagyta. Amilyen felháborodással látjuk, hogy a tejhamisitók a szatmári piacon megkezd­ték működésűket, olyan örömmel vesszük tudomásul, hogy a hatóság megkezdte el­lenük az irtó hadjáratot, amely azonban csak akkor fog teljes sikerre vezetni, ha az élelmiszer hiénákra nagyobb, érzékenyebb büntetéseket rónak, egy­szersmind gondoskodnak arról is. hogy az ítéletek mindenkor nyilvánosságra jus­sanak, hogy a közönség óvakodjék az ilymódon kipellengérezett élelmiszer-ha­misítókról. Gallérok gőzmosása BL_|1 | Jfg gL. | y jß$<Ä|§ Kézimunkák, glacé keztyük, tükÖrféimyGl hófehérre B BiJ J ^^8 bútorok, szőnyegok tisztítása. Gyár-főüzlet: Szatmár, Kossuth L.-u. 10. Felvételi üzlet: Kazinci-u. 17. Attila-u. 2. Nagykároly Széchenyi-u. 31. Alapittatott: 1886

Next

/
Oldalképek
Tartalom