Új Szatmár, 1912. április (1. évfolyam, 6-29. szám)
1912-04-21 / 22. szám
Közkórházunk építése Nagyfokú naivság volna azt hinnem, hogy múltkori szerény cikkem hatott annyira, hogy mindjárt utána gyülésezett a közkórházi bizottság. Ez a gyűlés olyan folytatólagos munka volt a lugosi szemlélődés után. Igen helyeseljük, hogy most már nem fog tovább posványosodni ez a kérdés, vagy nem fog jégen tartatni, hogy az elromlástól megóvassék. Azonban amily megbocsáthat- lan bűn az'égető, nagy közszükségek kielégitésének halogatása, talán nem kisebb baj az elhamar- kodás. Azért, mert éveken keresztül húzogattuk ezt a tengeri kigyót, ne higyjük ám, hogy olyan felettébb könnyű lesz kivégezni! Többször és régen volt már szó arról, hogy a közkórház a Szentvérbeli város telken épüljön fel. Hogy nem igen volt ellenvetés eddig azt elég természetesnek találom; mert mostanáig a közkórház építése mindig csak a levegőben lógott. S csaknem mindnyájan úgy gondoltuk, ha már csakugyan lesz, akkor inkább a Szentvérben legyen, mint tovább is a levegőben. De meg eddig ez is csak részletkérdés volt, melyre úgyis rá kell térni az alapos megvitatás alkalmával. Miután most már épen itt az ideje e kérdés tárgyalásának, legyen szabad elmondanom a tiltakozásomat a szentvéri építkezés ellen a következő okokból: 1.) A Szentvérnek az a része, hova a közkórházat építeni szándékoznak, évtizedek óta városunk egyik szemétlerakodó helye. Mint ilyen talán legkevésbbé alkalmas egészségügyi intézmény elhelyezésére. S amennyiben e helyet még trágyával és szemmétel sem tudták eddig az utcák szintjéig felemelni: a gödrökben csinos tavak képződtek s képződnek a békák legnagyobb gyönyörűségére ésfentartására. Nem kell az érdeklődőknek odáig menni, hogy szavaim igazságáról meggyőződjenek; elég ha csendes, szép tavaszi estéken 1 kilométer távolságban sétálva meghallgatják a béka- cantatét. Ezek a kedves kis állatok nem a fákon fészkelnek és nem is az országút porában; de a fentebb említett szentvéri mocsarakban. Azt hiszem, hogy a mocsaras vidék sem az egészség hiányában szenvedőknek. sem az üdülőknek nem fog előnyére válni. 2.) A magyar államvasutak, a Szatmár-nagybányai vasutak, a kedves kis bikszádi vasutak állandó zaja, füstje az egészséges embert is idegessé, beteggé teszi: vájjon meggyógyitja-e a sínylődő beteget? I. 8Yf. 22. sz. Szatmárnémeti 1912 április 2' Vasárnap TÁRCA A mi jutalomjáíékünk. Irta: Dénes Sándor. A ma reggeli szinlappal amint belép Kállay Mihály főkellékes, leteszi az asztalomra a rimekbe fogott, papirosra nyomtatott búcsúszavát, amely igy hangzik: Azt mondá egykor Szent István: „Minden fáradság bért kíván!“ Elszakadt a cipőm a mi volt Adjanak egy másikra valót! Nyissák fel hát erszényüket Legyen bőr, vagy posztó, Csak sok koronát kapjon A szegény szinlaposztó! Ami — már t. i. a vers és a benne foglalt kérelem — azt jelenti, hogy az összes jutalomjátékok végeztével elérkezett a színházi szezon befejezése és itt az ideje annak, hogy — bár ezt szintén nem óhajtja senki — műsorra kerüljön a színházi kritikus jutalomjátéka is, amely ezennel alább fog lezajlani. Ellentétben a többi jutalomjátékokkal mi nem kérünk ezúttal sem tetszés, sem pedig nemtetszés nyilvánításokat akkor. mikor a színházi évad tananyagának összefoglalásául őszintén és elfogulatlanul összegezzük az egyes színészekről és színésznőkről megalkotott véleményünket. H. Balta Mariskával kezdjük meg a sort, mert róla kell legkevesebbet mondanunk. őt már ösmeri Szatmár színházi közönsége úgy, hogy róla újat, dicsérőt nem tudunk mondani. Legfeljebb annyit, hogy ezidén az anyai hivatása nem volt mindig összhangban a primadonnái foglalkozással. Feledi Boriskát — sajnos — búcsúztatnunk is kell a szatmári közönségtől, mert ő nem válaszhatta meg olyan jól az ösmeretségi körét, hogy ennek segítségével ráoktrojálhatta volna magát jövő évre is az igazgatóra, —ha már az igazgató magától nem látta be, hogy Feledi visszaszerződtetésével kedvében járna a közönségnek. Feledi Boriskát, aki külöm- ben már régi kedves ösmerőse a szatmári közönségnek, minden szerepében szívesen láttuk a színpadon. Kellemes megjelenése, tisztán csengő hangja, ügyes játéka, minden szerepébe beleülő egyénisége sokkal többre praedesztinálják, semhogy a szatmári színháznál hivatásos vasárnap délutáni félhelyáras primadonna szerepkörét töltse be. Itt pedig érthetetlenül, minden kiváló művészi kvalitása dacára erre kárhoztatták. Hahnel Aranka szintén a közönség kedvenceinek egyike. Juditja, Heléneje (A kémben), Katinkája (A gyurkovics lányokban) csak a szezonvégnek is mind kiemelkedő, művészi alakításai. Ezenkívül számos pompás drámai alakítása teszi emlékezetessé szatmári működését, amely elé a jövőben is nagy várakozással tekintünk. Egyéniségét, hangját mindig művészileg simította szerepéhez, sőt ez utóbbi tekintetében minden művészi gőg nélkül alkalmazkodott a közönség óhajtásához és a kritika által kifogásolt speciálisan egyéni hanghordozását is legyőzte. Harmat Zsenit az utóbbi időben — s ezt szintén panaszképpen mondjuk — nagyon ritkán láttuk a színpadon. Egyike azoknak a sokoldalú művésznőknek, akikre a kritika sablonja — nála azonban nem érdemtelenül — ráfogja a fővárosi nívót. Kellemes orgánuma, disztingvált játéka, szerepének öntudatos felfogása a közönséggel hamar megkedveltették és őszinte sajnálattal halljuk róla is, hogy szintén pártfogdosó baráti kör hijján nem sikerült jövő szezonra hozzánk szerződnie. Csakis elismert elsőrendű gyapjnszöveteket árusit Szatmár, Deák-tér 2i. szám. Martin Sons & Co. Ltd. angol gyapjúszövet gyárosnak egyedüli raktára. Női Kostüm szövetkiiSöaíegességek.
