Új Szatmár, 1912. április (1. évfolyam, 6-29. szám)

1912-04-21 / 22. szám

2. oldal Ujjúimul 1912. április 21 Egy 3—400 ágyra berendezett kór­háznak a fehérnemű felszerelése efeer — meg ezer darabra megy. A vonatok ilyen közelségében — ugyan kérem mondják meg! — lehet-e egy­általán tiszta fehérneműről szólni? 3. A közvetlen szomszédságban 2 tégla- és cserépgyár ontja füst­jét. De mi ez a Freund Testvérek petróleum tisztitásával kiválasztott tisztátlansághoz és fojtó bűzhöz képest? Hozzáadjam-e Edelmann Ábrahám kenőcs (nem parfüm) gyá­rának illatát? Nem adom hozzá! Mert ehez már nem lehet hozzáadni semmit. Amit pedig kivonni lehet az és me­gint csak az, hogy ilyen helyre még lakni is csak bátor ember me­het, de beteg embert küldeni — ha­lálos vétek! 4. Föltéve, hogy sem a vas­utak, sem Freundék sem Edelman- nék nem füstölnek és nem bű­völnek, még mindig ott van a batizi országút és a vasúttól bevezető Wesselényi-utcai teherpályaut pora. Amit a doktorok szintén nem igen szoktak javallani betegeknek. (Nem szeretném, ha bárki is cikkemben a gyáripar-ellenes ten­denciát látná! Tehát sem a tégla­gyárak, sem Freundék sem Edel­mann bácsiék nem állanak utáni­ban nekem — de igenis, nem tar­Dénes Ellát, aki két esztendőn át gyönyörködtette művészi énekével a kö­zönséget, szintén búcsúztatjuk. Ő sem jön vissza jövőre. Sok kellemes művészi em­lékkel búcsúzunk tőla s az ő énektudása, pompás hangja után nehéz jövendőt jó­solunk az utódjának. Szepesi Szidi a legdisztingváltabb komika, akit vidéki szinpadon láttunk. Amellett hogy szerepkörébe mindig bele­vitte a szükséges komikumot, dicséretes módon mindig meg tudta tartani az Ízlés határait. Tordai Etel szintén kifogástalanul töltötte be az anyaszinésznő szerepkörét. Czakó Miéiről a szinügyi bizottság érthetetlen ridegségével szemben szintén az a véleményünk, hogy mindig diszting- vált, intelligens játéka, szerény fellépése megérdemlik a közönség elösmerését. Pálma Tusi kitűnő volt a Cigány­szerelemben, de többi szerepében nem tudta velünk elfeledtetni elődeit: Wirth Sárit és Horvát Lenkét. Sokkal több vá­rakozással néztünk mükködése elé, mint amennyit ezekből a várakozásokból be­váltott. Debreceni Gizi és Liszt Ferike mű­vészi működésének tartozunk a nőket megillető udvariassággal. És ezen udva­riasság hallgatást követel a kritikustól. A férfiakról legközelebb. tóm kellemes, kívánatos és.feltét- lonül szükséges szomszédságnak az építendő közkórház számára! Azon­ban ha tőlem függött volna, a két vegyi gyárat legalább 2 kilométer­rel még lennebb tettem volna, hadd legyen egy kis levegőjük nekik is, de nekünk is!) Mégis hát mi szól a szentvéri építkezés mellett? Az csak talán nem, hogy nekem, meg Pityi Palkó­nak, meg egyik-másik városi, vagy körkórházi bizottsági tagnak a szom­szédságban telekparcellái vannak? Hisz ez tisztára lehetetlenség volna, hogy egy pár ember apró anyagi előnyeiért egy közkórházat, egy az emberiség legnyomorultabbjainak a betegeknek szánt intézményt egy ilyen elátkozott helyre tegyék?! Nem kell azokat a telekbirto­kosokat félteni, talán ők sem kí­vánják — én pl. nem kívánnám — a kórház közelségét. A telkeik ér­téke ameddig a vasut-vasut lesz és ott lesz, csökkenni nem fog. A vá­ros szintén nem fog veszíteni, mint telektulajdonos; akár házépítésre használja fel a földjét, akár gyár­vállalatnak fogja eladni. Milyen indok lehet még? Ta­lán a vasút közelsége ? Mióta és hol építik a kórházakat a vasutak mellé? A kolozsvári sok-sok mil­liós klinika a vasúttól talán egyik legtávolabbi pantja a városnak. S. A. Ujbelyen a vasúttól 3 és fél ki­lométerre van a kórház stb. De miért is kell a vasúthoz való kö­zelség? Hiszen ha vonaton hoznak súlyos beteget, úgyis a mentőko­csin fogják szállítani bárminő tá­volságra. Hát kérem én nekem — jó órá­iban legyen mondva — nincsenek eladó telkeim sehol sem, de ajánl­hatok telkeket erre a célra feltét­lenül jobbat, egészségesebbet a cél­nak megfelelőbbet s talán olcsób­bat is. Ott van a Dinyéskertnek a még nem parcellázott része s ott a Szamos mentén akár a Darai kutig minden terület. A közkórháznál nem fontos dolog az, hogy minél inkább központi fekvésű legyen. Fontosabb az, hogy minél több, mi­nél tisztább levegője, vize legyen s minél egészségesebb talajon épít­tessék fel. Az építés kérdését ne halogas­suk tovább, de az építés helyét el ne hamarkodjuk azért, mert a vá­rosnak nem kell pénzt adni a Szent­vér területéért. Thumer Albert. Tönkre tették a tisztvi­selő telepet. Amikor a Dinyésker lankaföldjén uj városrészt, tisztviselőtelepet létesítettek, a pénzügyi hatóság rögtön szárnyai alá vette a fejlődés első stádiumában levő csecsemőt. Mindenek előtt gondoskodott, hogy valamelyik közigazgatási kerület ház­adókataszterébe bejegyezze az uj lakó­házakat. Minthogy pedig a Kölcsey-utca az első kerületbe van beosztva, — úgy gondolták, hogy a Kölcsey-utca egyenes folytatását képező Vajay-utca, — s az ezzel párhuzamosan haladó Dinyés kert-u. is csak az első kerületbe osztható.be. En­nek a kedves, — azonban bizonyos köz­reműködő egyének rosszindulatát lihegő intézkedésnek a Vajay s Dinyés kert-ut­cai háztulajdonosok, a szegény tisztvise­lők isszák meg a levét. Mig a Il-ik. III-ik s IV-ik kerületben házosztályadót fizetnek azok, kik saját házukban laknak, — ad­dig az első kerületben általános házbér­adó van, t. i. házbéradót kell fizetni azon lakrészek után is, amelyek nincsenek bérbe adva, hanem a tulajdonosok ma­guk lakják. És mig a Széchényi-u. Eötvös-u. Ár- pád-u. Attila-u. Rákóczy-u. Ham János-u. a második kerületbe vannak beosztva, a Vajay s Dinyés kert-utcát nem lbhetett a negyedik kerülethez, csak az első ke­rülethez csatolni. Az alap hiba akkor következett el, mikor a városi törvényhatósági bizottság 1908. januári közgyűlésén a Dinyés-kertet belterületté nyilvánította, azonban az ujonan keletkezett városrésznek politikai, illetőleg közigazgatási kerületi beosztása felett nem határozott. Minthogy pedig időközben a Vajay- utcán már előbb felépült házsorok adó­kivetését halasztani nem lehetett, a városi adóhivatal, vagy a kir. Pénzügyigazgató­ság, (nem lehet tudni, kik a tisztviselők e jó barátai) hozzácsapta a tisztviselő telepet az I-ső kerülethez. Bizony valljuk meg, hogy a kik a tisztviselő telepen építkeztek, — legna­gyobb részben banki kölcsön igénybevéte­lével tehették azt. Most aztán az illetékes té­nyezők eme kis tévedéséért kell nekik a nagy kamat mellet 30—36 esetleg 40 kor. házosztáiyadó helyett egy-egy évre 200 korona házbéradót fizetni. Ez a helyzet nyomasztó volt a telep lakosaira, s kér­vényt intéztek a városi hatósághoz, hogy orvosolja a bajokat. Itt is, — bár a polgármester s a ta­nácsbeliek a legnagyobb jóindulattal ke­zelték az ügyet, — nehezen ment most már a szándékosan elrontott dolgok kiiga­zítása. t A városnak négy közigazitási terü­letre történt beosztása ugyanis az 1886. évi IV.t.-c.77.§-a értelmében készült szer­vezési szabályrendeleten alapszik, — s igy a közigazgatási kerületek beosztásá­nak kiigazítása, — kibővítése is csak sza­bályrendelet utján történhetik. A városi tanács, hogy ezt a példát­lanul igazságtalan és a tisztviselők érde­n floáEf.fári'ia Ez az oka, hogy bútoraimat, melyek­uGCln tCÍ B w nUllUltC- röl a közönség is előnyösen tudja, font hlltflWülftopsm hogy szépek, tartósak és elegánsak, ftclll UUlUlfdltldldlIldl a rendesnél is olcsóbban árusítom. Krámer Jenő SZATMÁR, HÁM JÁNOS-UTCA

Next

/
Oldalképek
Tartalom