Új Szatmár, 1912. április (1. évfolyam, 6-29. szám)
1912-04-18 / 19. szám
radikális politikai napilap Ötezer szabadkömives I (L.) Az utolsó időben a néppárti tábor harcos katonái állandóan támadnak minden szabad- kőmives intézményt, legyen az bármilyen hasznos és minden szabad kőmivest, legyen bár az illető a legkiválóbbak közül való is. Röpiratjaik egymásután kerülnek ki sajtó alól. Hasábokat Írnak a nemzetrontók- nak bélyegezett szabadkőmivesek- ről, akikben legnagyobb ellenségét látják az országnak és mindennek, ami a múlthoz akarná kapcsolni a jelen emberét. Titkosan bujkáló banda szerintök a szabadkőmives- ség s titkos gyülekezeteikről mégis köteteket tudnak összeírni. Nem veszik észre, hogy milyen hazugság az érvelésük a titkosságról. Biztosan árulók lehetnek soraik között, kik eladják a hétpecsétes zárral őrzött féltett titkokat. Holott Huszár Károlynak egy krajcárba se kerül az egész leleplezés, még egy koronáért misét se kell mondatnia Molnár János kanonok úrral, mert ott vannak a szabadkömives lapok: a Dél, a Kelet és azokból ollózgat- nak a szentszék magyarországi cselédei és vitézlegényei. Jó pár hét óta erősen köpik tenyerüket az Alkotmánynak kevés pénzzel, de sok malaszttal fizetett leventéi, hogy most lesz, ami még nem volt. Majd szétüt a zsidó sza- badkömivesek között a falusi tanítóból klerikális * uszályhordozóvá vedlett Hászár Károly, a nagy, a rettenetes. Bevilágít abba a „sötét odúba“, ahol aknamunkájukat folytatva dolgoznak a nemzetközi, bitang, hazátlan szabadkőmivesek. Mert hazátlan és bitang mindenki rögtön; ha nem hMtŐjuk-'a néppárt aklába. HuszárVj^réüy 5000 magyarországi sza^aMőfaivesnek névsorát fogja ugyanis publikálni, a keresztény magyarságnak jó két koronákért, „minden példány leragasztva.“ Ez utóbbi azért fontos, hogy csak az olvashatja át majd a kitűnő munkáit, aki a két koronákat lefizette. Mert szent a cél ugyan, de fontos dolog az illet is és Alkományéknak erre oly kevés alkalmuk vagyon. Szóval Huszár lelepzett 5000 zsidót, aki uralkodik Magyarországon, mert az a jeles szerző eddigi Írásaiból világos, hogy a szabadkömives egyenlő a rendezetlen vallási viszonnyal. De most jön a csattanó, ha tudniillik rászánod magadat és fizeted a szent célra (Huszár ur zsebébe) a két koronát és olvasod az ötezer nemzetrontó, mételyhintő zsidónak nevét, mert akadsz a lajstromban Samukra, Ignácokra is, de ezek se mindig zsidók, sőt nem is voltak azok soha, mint például I. évf. 19. sz. Szatraár-Németi 1912 április 18 Csütörtök TÁRCA Az automobil ördöge. Irta: Maurice Leblanc. Két órakor ebéd után szállították az uj automobilt, amelyet d’Aubriais gróf megrendelt magának. 35 lóerejü, Ad-Astra gép volt. A sofför megvizsgálta, mozgásba indította a motort. Pompás volt minden. Öt órakor a gróf azt mondotta, hogy szeretné kipróbálni a kocsit. — Ne, kérlek, ma ne, kérlelte a felesége. — Miért ne ma? — Magam sem tudom, hogy miért, de . . . rossz sejtelmeim vannak. A gróf vonogatta a vállait. A leányhoz fordult: — Henriette, hol van Paul? — Paul automobilon ment le a tengerpartra . . — Helyes, erről megfeledkeztem. Van kedved velem jönni, Henriette? A grófné izgatottan szólt bele : — Ne hívjad kérlek ... ez a séta- kocsizás igazán fölösleges. A gróf csodálkozóan nézett rá: — De mi bajod kérlek? Hiszen naponta kikocsizunk. Miért ne menjek el ma ? A grófné akadozva válaszolt: — Magam sem tudom, hogy miért... belátom, hogy ... Készülj hát Henriette . . . Hosszabb útra mentek? — Oh dehogy, csak Fain-le-Dun-ig megyünk . . . hét órára visszatérünk, pontban hét órakor itt leszünk. — Merre indultok? — Csak egy ut van oda, Gentily felé. A másik ut nem jó. Ne aggódj kérlek, elővigyázatosak vagyunk, nem érhet bennünket baj. A grófné lekisérte a férjét és a leányát a gépkocsihoz, megvárta amig meleg takaróba burkolództak. Nyitott kocsin mentek és hűvös szél fújt. % Amikor a kocsi eltűnt, a grófné szemei elől, fölment lakosztályába és időtöltés céljából öltögetni kezdett finom selyem asztalterítőjén . . . Hét órára nem érkeztek vissza. Bor- zongva gondolta magában a grófné, ha negyedóra múlva nem lesznek itthon, biztos, hogy valami baleset érte őket. A negyedóra letelte után még ,öt percig reménykedett. Amikor azok is elmúltak, nyugtalansága kimondhatatlan félelemmé növekedett. — Lelkifurdalást is érzett. Nem lett volna szabad elengednie őket, semmi áron ! Vannak sejtelmek, amelyeknek, ha nem engedelmeskedik az ember, szinte bűnt követ el. Eddig még nem voltak sejtései és a férje még el nem késett soha! E két dolog ma következett be először ! . . . Fölment a lépcsőn a toronyszoba ablakához. Messze ellátott onnan. A hosszú, hóboritott utón senki. A tengerparthoz vezető utón fekete pont tűnt föl és a közlekedés gyorsaságán látja meg, hogy automobil. Bizonyára fiának, Paulnak gépkocsija. Ha csak nem ezen a nagy kerülő utón ment a férje, hogy kipróbálhassa uj gépkocsiját. A férje kocsiját vágyódik meglátni, mert Pault, a fiút, aki többször késő este szokott hazakerülni — nem féltette. Lefutott a lépcsőkön, a kapuig szaladt. iiUfSsiii felül ha a szatmári asszony arcképét látja, mert í oly íiüom és UUMHü aprólékos művészettel dolgozza ki a fényképeket, hogy távoli vidékeken is elismeréssel adóznak neki Friss
