Új Szatmár, 1912. április (1. évfolyam, 6-29. szám)
1912-04-18 / 19. szám
2. oldal UjMttnm 1912. április 18 Alpár Ignác: hanem ott fogod találni az utolsó 50 év vezetőinek diszes sorozatát, akik kiváltak népünk soraiból részben politikai, részben irodalmi, részben irodalmi, részben művészi téren. Pár név mindenkit meggyőzhet. Wekerle Sándor, gr. Andrássy Gyula (külügyminiszter). Ábrányi Emü, Berze- viczy Albert, Antal Gábor ref. püspök. Náday Ferenc stb. stb. Kikapott nevek ezek, de látható, hogy a nemzet elitjét képezik. Örömmel láttuk, hogy Udvary Ferenc, Ifj. gróf Zichy Nándor s több más jelesünk nincsen ebben a névsorban, talán a kongreganisták között keresnénk őket. A fekete nemzetköziség lezüllött leventéi nem találnak helyet a szabadkőmivesek sorai között, de ez csak előnyére irható a szabadkőmivességnek. Huszár Károlynak pedig köszönet, hogy saját maga megcáfolta a szabadkőmivességről vallott ha- zudozásait a jelen névsor kiadásával. S végül ne haragudjék reánk szabadkőmivesekre, hogy inkább állunk a Wekerlék, gróf Andrássyak, Berzeviczyek zászlói alá, mint a néppárt fekete lobogója mellé. Dr. BORGIDA ENDRE ügyvéd irodáját május l-töl az uj városi bérpalotába (A. épület I. emelet) helyezi át. Sül L iojifl Pii-U. i A gépkocsi közeledett — a szive őrülten dobogott — alakja megingott. A fia jött meg. — Apa még nem jött vissza, — kiáltott feléje a grófné. Henriette-el és a soí- főrrel az uj kocsin mentek el és még nem jöttek meg. Aggódó nagy félelmében könyörgött a fiúnak, hogy menjen apja elébe. — De igazán nem értem édesanyám félelmét, néhány perc múlva itthon lesznek. Várjunk még egy kis ideig. — Ne, ne! — valami baj érte őket, atyád maga a pontosság, kérlek, menj eléjük. Hiszen tudod, hogy csak ezen az egyetlen utón mehetett. Nem bírom el a bizonytalanságot. Ne halasszad, egy pillanatig se halasszad, menj rögtön! A fiú engedelmeskedett. A grófné újra fölment a toronyszobába és kinézett az ablakon. Látta az elrobogó automobilt. A nap lenyugodott és alkony szállt a földre. , Paul gyors tempóba ment, éhes volt és a váratlan sétakocsizás, amely a vacsorát későbbre tolta, nem volt neki kellemes. Megalakult a Szatmári Cukorgyár R. T. — Az Uj Szatmár tudósitójától. — Szatmár, április 17. Budapestről táviratozza tudósítónk : A szatmári cukorgyári r. t. tegnap tartotta meg alakuló közgyűlését a Pesti Magyar Kereskedelmi Bank üléstermében. Az ülésen Lánczy Leó főrendiházi tag elnökölt. A r. t. Szatmár-Németi székhellyel s öt millió alaptőkével alakult. Az igazgatóság tagjaiul megválasztattak Dr. Aczél Ede az eszéki cukorgyár igazgatójá, Robi- csek Zsigmond a magyar cukoripar r. t. vezérigazgatója, Gróf Zichy Andor, a magyar cukoripar r. t. alelnöke, Kende Zsigmond cs. és kir. kamarás, Bartha Kálmán gazd. tanácsos, Hollós Ödön pesti magyar kereskedelmi banki igazgató, Németh Elemér nagybirtokos, Dr, Hirsch József budapesti ügyvéd. A felügyelő-bizottság tagjai lettek : Teitelbaum Hermán szatmár- vármegyei takarékpénztár igazgatója, Dr. Erdélyi Sándor a pesti magyar kér. bank cégvezetője és Pál Lajos főkönyvelő. A r. t. ügyésze Dr. Böszörményi Emil ügyvéd. A r. t. irodája május hónapban kezdi meg Szatmáron működését. A közgyűlés után tartott igazgatósági ülésben az igazgatóság elnökévé Kende Zsigmond választatott meg. De külömben is, anélkül* hogy akarná, anyjának félelme őt is megzavarta. Sötét sejtelem bántotta, hogy a következő fordulónál megláthatja azt a rémes jelenetet, amelyet anyja nagy félelmében kiszínezett előtte. — Nevetséges, hárította el magától sötét gondolatait, bizonyára találkozom velük és ők jókedvűen kikacagnak majd bennünket buta félelmünkért! Leküzdeni igyekezett nyugtalanságát. Még háromszáz méter és megvannak . . . legföljebb háromszáz ötven méter, több semmi esetre sem . . . Ugyané pillanatban ellenkező irányból teljes erővel rohant feléje egy automobil. Kikerülni már nem lehetett. Paulnak csak annyi ideje volt, hogy megismerhette az atyját. Az összeütközés rémséges volt . . . A két kocsi egymásra tört, halálosan roppantak össze . . . kiáltás, panasz, sikoly — nem hallatszott . . . A nagy síkságon, a sötét égboltozat alatt hallgatagon és komoran haladt végig a halál. Egy ragadozó madár rekedt kiáltással csapott le négy véres holttestre. A közönség tolla A szatmári magántisztviselők szervezkedése. Örömmel üdvözlöm az „Uj Szatmári“, hogy hasábjait felajánlotta a Szatmáron megalakítandó magántisztviselők egyesülete számára csinálandó propagandának; ha a kezdeményezés sikerrel fog járni és remélhetőleg meg is lesz a kívánatos eredmény, akkor ezen uj egyesület elsősorban az „Uj Szatmár“ előtt fogja meghajtani zászlóját. Az előnyöket, melyek az egyesülésből a tisztviselőkre, társadalomra háramolnak, tömör sorokban már elsorolta az Uj Szatmár e hó 12-iki számában; magam ezúttal ‘csak arra; szorítkozom, hogy beigazoljam az egyesülésnek szükségességét. Nem képezheti vita tárgyát, hogy az egyesülésben rejlő erő minden téren és tekintetben imponálókban, hatályosabban képes megnyilatkozni, mint ha az szétforgácsolva, egyenkint akar érvényesülést szerezni. És ha a társadalmi osztályok valamelyikének: szüksége van egyöntetű, imponáló erőkifejtésre, úgy kétségkívül a magántisztviselők azok, a kiknek azért, mert egyelőre semmijük sincs, a legtöbbet kell kivívniuk Ugyebár a munkásról az állam már gondoskodott, ha nem is úgy, hogy itt már nincs semmi tenni valója, de azzal, hogy a kötelező munkásbiztositást törvénybe foglalta, legalább jelét adta gondoskodásnak. Az állami és városi tisztviselőkről az állam és város gondoskodik nyugdíj utján tisztviselői munkaképtelenségének idejére, csak egyesegyedül a magántisztviselő van ezen a téren önmagára utalva és ha munkálkodásának idején tudott magának annyit szerezni, hogy öreg napjaiban is tisztességesen élhessen, akkor jó neki, ha azonban nem, akkor bizony csak a társadalmi jótékonyságot: gyakorló intézetek alamizsnái fogják megmenteni az éhhaláltól, pedig ép úgy rászolgált munkájával öreg napjaira gondtalan életre, mint az állam vagy város tisztviselője. Az ország minden nagyobb városában egyesületbe tömörültek már a magántisztviselők; sajátságos, hogy ebben a lüktető forgalmú városban, ahol óriás léptekkel halad minden a fejlődés zeníthje felé, csak a magántisztviselők maradnak hátra! A megalakulandó egyesület egyik főcélja szerintem az lesz, hogy mint ilyen meliéálljon az ország többi hasonegyesü- letéhez és egyesült erővel, kitartással küzdje ki magának azt, hogy az állam is vegyen tudomást róluk és intézményileg biztosítsa a megántisztviselőt annak jelenét és jövőjét érintő létkérdéseiben. Minden magántisztviselő önönmagának tartozik azzal, hogy minden tehetségével támogassa ezen küzdelmet, mert csak vállvetett munkával, összetartással és egyesült erők imponáló, respektust keltő megnyilatkozásával lehet ezt a végcélt elérni, melyért küzdeni nemcsak szükséges, hanem szép is. Meg vagyok arról győződve, hogy a szatmári magántisztviselők egyesületének is lesznek érdemei abban, ha ez a kérdés rövidesen kedvező megoldást nyerend, mert ép a szatmári magántisztviselők között sok olyan tekintélyes nagy- müveltségü ember van, a kinek szava a város _ falain túl is meghallgatásra talál. Ep ezért szükséges a magántisztviselők összessége érdekében is, hogy a szatmári egylet mielőbb megalakuljon. Még sok más igen fontos ok szól még az egyesület megalakulásának szükségessége mellett, a melyekről azonban legközelebb leszek bátor szólani. Egy magántisztviselő. Minden vevő érdeke, hogy cipő«3iikségletét Miß cipőgyár r.-t. fióktizle- tében szerezze be. :: Szatmár, Deák-tér 7 :: Talpra vésett szabott ár!
