Új Szántás, 1948 (2. évfolyam, 1-10. szám)

1948-02-01 / 2. szám

A SZABADSÁGHARC IRODALMA A FELSZABADULÁS ÓTA

A felszabadulás után a magyar történeti irodalom érdeklődése természetesen fordult a szabadságharc, illetőleg az azt közvetlenül megelőző reformkor kérdései felé. Ennek két oka volt. Egyrészt már akkor mindenki tudatában volt annak, hogy méltóan fal kell készülni a tudomány vonalán is a bekövetkező nagy jubileum megünneplésére; másrészt azonban komoly szerepet játszott az a lény is, hogy újszerű látásmódok, illetőleg már régen meglévő, de hosszú ideig tilos problematikák kifejtésére nyílott meg az alkalom. A magyar tudományos élet a kezdelek kezdetétől fogva, amióta az ostrom óta az első nyomtatott könyv előállítása lehetővé vált, nagy lelkesedéssel vállalta a reformkor és a szabadságharc eseményeinek, nagy egyéniségeinek szakszerű és népszerű feldolgozását. A termés így természetesen a lehető legnagyobb mértékben változatos.

A forradalmi idők szellemi alapjaival, a Kossuth és Széchenyi képviselte kettős szabadságeszme fejlődésével József L. foglalkozik ,,A szabadságeszme. A mai Kossuih. Kossuth és Széchenyi'“ (Palladis,

1946) című tanulmánykötetében. A kolozsvári tudományos élet egyik vezető e’gyénisége, Jordálcy Lajos „A márciusi ifjúság“ c. kötetében (Józsa Bela Athenaeum, 1945) a forradalom legforradalmibb rétegéről szól és vázolja a márciusi fiatalok lelki fejlődését, eszméiknek a lorradaiomban való megvalósulását. Szintén forradalmi rétegről ír, de inkább politikai síkon hajtja végre az elkülönítést Heckenast Gusztáv a „Márciusi radikáiisok“-ról írt rövid tanulmányában (Valóság, 1946. évf.).

Az ostrom után megjeleni első progresszív gyűjteményes tanulmánykötetben, a „SzázadoK és tanulságokéban (Anonymus, 1946) Papp Miklós foglalkozik ,,A márciusi zivatar“ című tanulmányában (241—256. old.) a márciusi eseményekkel. A Magyar Kommunista Párt kiadásában megjelent ,,Az 1848—49-es szabadságharc“ című tanulmány (Szikra,

1947) a legforradalmibb magyar párt szemszögéből vizsgálja a magyar forradalom történetét.

A modern, komoly felkészültségű összefoglaló művek hiányát csali részben pótolják az egyes részletekkel foglalkozó, komoly, tudományos igényeket is kielégítő kötetek. Ezek között előliem helyet foglalnak el a társadalomtörténeti monográfiák. Üj kiadásban jelent meg Szabó Ervin régi, híres és nagy port fe.vert könyve, „Társadalmi és pártharcok a 48—49-es magyar forradalomban“ (Népszava, 1946), mely ma is modern szempontok a.apján tárgya.ja a forradalom társadalmi alapjait, ennek látható velületét: a pártpo.itikai viszonyokat, a munkásság és a parasztság helyzetét. Mérei Gyula „Mezőgazdaság és agrártársada.om 1790—1848“ (Teleki Intézet, 1948) című munkájában tett kísérletet arra, hogy a XIX. század első felének mezőgazdasági társadalmán keresztül megvizsgálja a termelési módszerek, technikai eljárások változásának a társadalomra gyakorolt átalakító hatását. Művéből megismerjük a kiváltságok osztályok erőfeszítéseit és az alólról feltörő, mindent elsöpréssel fenyegető új' erőket. Szabó István „Tanulmányok a magyar parasztság történetéből“ (Teleki Intézet, 1948) című kötetében „A jobbágybirtok problémái 1848—49-ben“ című tanulmányában a 48-as jobbágy felszabadító törvények megjelenését megelőző agrárviszonyokról, a felszabadítás számtalan technikai nehézségéről és a magyar jobbágyság emberibb éleire való törekvéseiről számol be.

A szabadságharc történetének nemzetiségi vonatkozásai elsősorban a románság szerepét illetően kerültek feldolgozásra. Mokkái László „Mj-93