Új Szántás, 1948 (2. évfolyam, 1-10. szám)

1948-02-01 / 2. szám

A SZÁZÉVELŐTTI MAGYARORSZÁG v. A januári kemény hideg február elejére nem enyhült. Január —12° R hideggel zárult s február első napjaiban a hőmérő 15° R-ra esett. A Duna jege már január 12-én beállott, Pesten a városi mérnökök „ki­tapogatták a jeget“, az őrök kiálltak a kijelölt út végére és 1 krajcár lefizetése után, amely a hídbérlőnek járt, megindult az emberáradat a két testvérváros között. „A beállott Duna érdekes látványt nyújt a parton sétálóknak s úgy tetszik, mintha a két ikervárost egy hóval borított nagy árok választaná el, melynek tetején apró fekete bogarak­ként látszanak az átjáró-kelők, míg a Lánchíd építéséhez felállított cölöpök magasra emelt fővel hirdetik, hogy nemsokára kész alkot­mány fogja megtörni a két város közti "közlekedést annyira gátló jegel" (Pesti Divatlap). A magyar rónaságot 18 hüvelyknyí hó takaró borítja, heves hóviharok dühöngenek s valamelyik vidéki város ma­gisztrátusa kimondja a rendeletet, hogy mindenki lapátot vásároljon, ha utcára lép, vigye magával s tudja magát kiásni, ha betemeti a hó. A lapok szívhez szóló cikkekben, hírekben számolnak be a hideg szegény áldozatairól. Emberek fagynak meg az utcán, a kórházban nincs elég férőhely. Dr. Grosz Albert, Nagyvárad tudós fizikusa (így nevezték a városi orvost) keserűen panaszkodik, hogy a „közegészség­­ügyben Európa minden állama, sőt még Aegyptus is előbbre van". Indítványt tesz, hogy „minden bizonyos mennyiségű lakást magában foglaló terület számára egy orvosi állás rendszeresíttessék“. Heves me­gye februári közgyűlésén "az egyik felszólaló rámutat arra, hogy az elmúlt időben a megye területén többen haltak meg, mint a nagy kolerajárvány idején. Tífusz és vöröshimlő tizedeli a lakosságot. A megyében csak két orvos van s négy sebész. A rossz utak, a hó torlasz miatt az orvosok ki se tudnak menni a vidékre. Az áldatlan szociális viszonyok a közerkölcs borzalmas romlásával járnak. Pest bűnözési statisztikája ijesztő. A gyilkosságok, rablások, tolvajlások napirenden vannak. Sűrűn rakják ki a csecsemőket s a „Budapesti Híradó“ kese­rűen panaszkodik, hogy az országban egyetlen lelencház sincs. „Bezzeg a színészek Pozsonyba költöztetésére rögtön összeadlak 40.000 forintot.“ Pozsonyban, az ország politikai fővárosában, a rendek tanácskoz­nak. - „Fegyverszünetben élnek, de eseménydúsabb napoknak nézhetünk elébe“ — írja a „Pesti Divatlap“ országgyűlési tárogatója. Elpletykázik Sz. titokzatos hallgatásáról. (Mi tudjuk, kit fed ez az Sz. betű.) „Jó is, hogy hallgat, mondják sokan. Nem szeretjük, ha hallgat — mond­ják ellenfelei —, valami nagyban törheti a fejéti“ Igen, nagyban törte a fejét, amely szakadatlanul ön Lőtte a magyar haladás ügyét szolgáló eszméket! Végül megtörte a csöndet. Beterjesz­tette az országgyűlésnek korszakot alkotó javaslatát a közlekedésügy rendezéséről. Még ellenfelei is tisztelettel hajoltak meg a nagyszerű országépítő terv előtt, amely négy fővasútvonallal kívánta behálózni az országot, Pestet a forgalom központjává kívánta fejleszteni, hazán­kon át akarta Kelet- és Nyugatcurópál egybekapcsolni, végül az ország nem magyar ajkú polgárait akarta mind gyakoribb kapcsolatba hozni a magyarsággal. Az első évekre - előirányzott, az egész magyar gazda­sági eletet átfogó terv volt ez s ha napirendre kerül, megbuktatja Kossuth vukovár-fiumei tervét s "talán Kossuth varázsát is megtöri. A jelentéssel a február 22-i kerületi ülés foglalkozott s ezen felolvaslák a „Felséges Hazai“ című előszót, azon vitatkoztak, hogy privát javas­lattal vagy hivatalos jelentéssel állnak-e szemben, végül a javaslatot a fiumei vasúti bizottsághoz tették át. 91-5«

Next

/
Oldalképek
Tartalom