Új Szántás, 1948 (2. évfolyam, 1-10. szám)
1948-02-01 / 2. szám
EGY SZÁZESZTENDŐS KÖNYV MARGÓJÁRA I. A huszadik század első évtizede éppen elfele-telőben, „békebeli béke“ van, ahogy emlegetni szokták. Ferenc József az osztrák-magyar monarchia feje, két krajcár egy zsemle vagy egy kifli és sohasem lesz többet háború. Nyolcadikos vagyok, kíváncsiságból meghallgatom az első á osztály vizsgáját. Érdekel, hiszen tanári pályára akarok lépni. A fizika-teremben tartják a vizsgát, a hosszú, kísérletek bemutatására is berendezett asztalon külön kupacba felhalmozva a magyar, latin, számtan-dolgozati füzetek, meg a mértani rajzok. Én előttem éppen a magyar dolgozatok feküsznek, fellapozok egyet, mosolygok az ismerős feladatcímeken, de egyszercsak mellbevág egy szokatlan, merőben új kérdés: — Mi az a szociálizmus és kik azok a szociálisták? Fiatal, lelkes magyar-szakos lanár kérdezi, úgy látszik, közvéleményt kutat a kisgyerekek között. Vájjon hányán hallottak harangozni ilyesmiről közülük? Az a gyerek, például, akinek a füzete a kezembe akadt, ezt írja spontán és teljes tájékozatlanságában: „A szociálizmus az, hogy március 15-én itt jártak a szociálisták a kollégiumban, megkoszorúzták Petőfi szobrát és azt kiabálták: kenyeret a népnek. Paál Gyula első á gimnáziumi oszt. tan. odahajítolt egy nagy darab brúgót nekik és ezt mondta: Itt van, egyétek. Ez az a szociálizmus és ezek azok a szociálisiák.“ (Brúgó olyan forma neve a kenyérnek, mint a prófunt, az egyik katonáknak, a másik konviktusi diákoknak sütött kenyér.) Kisvártatva meguntam a vizsgát, kijöttem s felmentem megszokott baráti cétusunkba. Magam nem voltam bentlakó diák, de haza csak enni meg hálni jártam, egyéb időm a cétusokban telt, azokban, ahol legjobb barátaim voltak szobafőnökök vagy segédszobafőnökök. Ezúttal a „lizenkettő“-ben kötöttem ki, ott volt történetesen a legválogatottabb társaság. Lehettünk huszonöten-harmincan. Hamarosan észrevették lehangoltságomat, megkérdezték, hogy mi bánt. Elmondtam nekik a fenti kis esetet az első osztályosok magyar dolgozatai körül, eleinte lassan es lassú hangon, de egyre növekvő indulatomban egyre gyorsabban és egyre jobban rikácsolva. — Nem az az igazi baj, hogy az elsősök bolondokat írnak a nem nekik való kérdésre válaszul, hanem az, hogy itt mi húszán se tudjuk igazán, mi az a szociálizmus és kik 65
