Új Szántás, 1948 (2. évfolyam, 1-10. szám)

1948-10-01 / 10. szám

főellenségének a közvetlenül jelenlévőt, a feudális földesurat tekintette, földéhsége hajtotta a forradalomba, felemás szövetségben a tömegforradalomtól húzódozó polgársággal. — Osztálppárt és tömegek a francia forradalomban címmel a jakobinusok szerepéről ír. ök, mint a politikailag már érett polgári osztály forradalmi csoportja, harcba tudták vinni a tömegeket s ezzel meg tudták adni az átütő erőt a polgári forradalomnak. A forradalmi jelszavak első realizálása után azonban a polgárság mérsékelt többsége megakadályozhatta a továbbhaladást, mert a jakobinusok polgári pártja nem volt szerves kapcsolatban a tömegekkel, maguk a tömegek pedig nem tudták még áttekinteni a politikai helyzetet. — Marat-l mint a nagv francia forradalom legkorszerűbb vezetőjét mutatja be, aki következetesen küzdött a politikai forradalomért, de azt még nem ismerhette fel, hogy hiányzik a szocialista forradalom gazdasági alapja: a proletáriátus, amely csak a nagyipar kifejlődésével alakult ki később. — Babeuf-nak, a gazdasági forradalomra, a termelés államosítására irányuló kísérlete épp a termelőerők fejletlensége miatt bukott eL — A saint-silmonizmus mozgalmában a benső ellentmondást világítja meg Molnár Erik, szocialista frazeológia és tisztán polgári osztályérdekek ellentétét, mely a mozgalmat politikailag sterillé tette, tagjait pedig végül a polgári reakció táborába sodorta. — A februári forradalom történetében a formális politikai demokrácia csődjét mutatja be; a politikailag még (naiv proletáriátus ennek a kiküzdesével is megelégedett, bízva a szocializmus békés kifejlődésében — míg a polgárság, osztályérdekeinek világos tudatában, megfosztotta a proleláriátust a már kivívott eredményektől is, részben erőszakkal, részben a formális demokrácia keretei közt. — A párizsi Icommünnek ugyan anarchisták voltak a szellemi vezetői s végleges győzelmet a szocializmus gazdasági és társadalmi előfeltételei hijján sem arathatott ez a forradalom — mégis pozitív akció volt, mert öntudatosította s a jövő fej-, lődéshez nélkülözhetetlen politikai

tapasztalatokkal látta el a protetáriálust. — Á\francia polgári köztársaság demokratikus formái közt látszólag a szocialista erők is érvényesültek, valójában azonban a szocialista programmot hirdető pártok és politikusok is a nagytőke markában voltak. A proletariátus így csak gazdasági téren, a szakszervezetekben Vívhatta a maga harcát, politikai látókör hijján viszont végül beérte a gyarmati hódítások hasznából való részesedéssé!. — Anarchizmus és marxizmus közt a lényeges különbséget nem célkitűzéseikben vagy a kapitalizmus megítélésében látja Molnár Erik, hanem harci taktikájukban. Az anarchisták irtóztak a polgári társadalomtól, nem harcoltak a demokratikus állam adta keréteken belül a szocializmusért, még a tömegerők összefogását is helytelenítenék; merényletekkel, szabotázsokkal akarták lehetetlenné tenni a kapitalista rendet s kirobbantani a tömegek ösztönös, a kapitalizmust széttörő lázadását. Mozgalmuk az osztályharc „baloldali gyermekbetegsége“ volt. — Blanqui-nak, a 19. század derekán a francia forradalmi szocialisták vezetőjének munkájában megmutatja a szerző a progresszív, a proletariátus fejlődése során még határozottabban kibontakozó vonásokat, de megmutatja Blanquiék elméletének és gyakorlatának a történelmi helvzet áltat megszabott hiányosságait is, melyek t a mozgalom balsikereit okozták. — Végüt Soréi „új marxizmus“-át ismerteti, mint a 20. század eleji munkásmozgalom jellegzetes ideológiáját. Az imperializmus ekkor új gazdasági tényeket produkált, ezeket a marxista elmeletet kisajátító szűklátókörű dogmatikusok nem tudták kielégítően megmagyarázni, közben a proletármozgalom is tengődött — egyedül a szakszervezetek forradalmi szindikalizmusa látszott életképes mozgalmi formának. Ehhez az egyoldalúságában helytelen gyakorlati mozgalomhoz akarta idomítani Soréi a marxista elméletet, hogy osztályharcos gyakorlat és marxista elmélet egységét ebben a kritikus korban valahogy fenntartsa.

Molnár Erik könyve magasabb elméleti fokon tárgyalja a szocializmus problémáit s ezzei újból fi-638