Új Szántás, 1948 (2. évfolyam, 1-10. szám)

1948-10-01 / 10. szám

bóL nem tudott Darwin kiszabadulni osztálya, az angol liberális burzsoázia rabságából. A „küzdelem a létért“ és a „természetes kiválasztódás“ jellegű fogalmak csak a fejlett kapitalizmus korában alakulhattak és. csak Malthus^elmélete támaszthatta őket alá, melyszerint a létfenntartáshoz szükséges javak alig, a népesség viszont mértani haladvány arányában szaporodik. Ez persze csak a kapitalisták lelkiismeretének megnyugtatására szolgáló tétel volt. Valójában a javak gyorsabban szaporodnak, mert az ember keze termelésre alkalmas szerszámmá fejlődött, agya fogalmak alkotására képessé vált, gégéje tagolt hangmegnyilvánulásokat tudott létrehozni, egyszóval: a termelő állat, az ember, megszaporította a javallat.

Mire a könyv végére érünk világosan tudjuk (és nem hisszük), hogy a földön folyó élet a kiválasztódás (az alkalmasabb megmaradása) által kiigazított véletlenek végnélküli sora.

Ennyi tudnivaló könnyűszerrel való elsajátítása után külön hálás az ember a könyv plasztikus társadalom- és tudománytörténeti áttekintéséért, a szakkifejezések világos magyarázataiért és a korabeli tudósok és alkotások hasznos jegyzékéért.

Mindezek birtokában elszigeteltségünkből kiszabadítva tájékozottan figyelhetjük azokat a napjainkban lejátszódó eseményeket, amelyekről a Szabad Nép a minap számolt be: A' Szovjetunióban, mint francia szerzőnk, Prenant mondja, ,,a darwinizmus második hazájában“, Micsurin növénybiológus nagyszerű eredményei lehetővé teszik a Weissmann—Mendel- Morgan féle, tanszékeinken jelenleg érvényben lévő, kromoszómákra alapuló öröklődési elmélet kiküszöbölését. Micsurin alkalmazza „a nagy Darwin klasszikus tételeit“ és azoknak osztályjellegükbői eredő kinövéseit elhagyva jut meglepő eredményeihez.

A gondosan fordított könyv nemcsak tudományos tények közlésével gazdagítja az olvasót, hanem a dialektikus materialista szemlélet birtokában részeseivé avatja az érdeklődőket annak a fejlődésnek, amely magában a fejlődés tudományában folyik. Ezzel nemcsak a szabadművelődésnek ad nagyszerű lehetőségeket, hanem az egyetemi oktatás számára is újat, követendőt kínál.

Kontra György

SZABÓ ÁRPÁD: Sokrates és Athén.

Izgalmas tudományos feladatot vállait a könyv szerzője: történeti alapon mutatni be egy klasszikus filozófus egyéniségét és munkásságát. Klasszicitás és történetiség: látszólag ellentétes ez a két fogalom. Klasszikusnak éppen azt a művet nevezzük, ami évszázadokon vagy évezredeken keresztül mindig aktuális volt s a mi nemzedékünk is megtalálja henne a nekünk szóló mondanivalót. A klasszikus mű tehát bizonyos' értelemben örökérvényű, látszólag független az idő múlásától, a történelemtől. Másrészt meg nyilvánvaló, hogy a klasszikus szerző is hús-vér ember volt, társaslény; beletartozott korának és lakóhelyének társadalmába. Anynyit láthatott tehát meg az emberi lét problémáiból, amennyi az őt körülvevő társadalomban már jelentkezett. Meg se fogalmazhatta problémait másképpen, csak az őt körülvevő társadalom fogalomkészletével, illetve ahhoz képest olyan úi fogalmakkal, amiket kortársai még megérthették. Történetileg determinált alkotás tehát a klasszikus mű is. Ezt kell. tisztáznunk minden klasszikussal kapcsolatban, ha közelíteni akarunk hozzá, tanulni akarunk belőle. Mert nem azért aktuális a klasszikus mű, mintha a jelenhez képest közvetlenül mutatná utat a jövőre (kivéve, ha épp jelenkori alkotás), hanem abban van az aktualitása, hogy egy elmúlt kor eredményeit tökéletesen fogalmazza meg, ezzel nyújt támaszt a jelenben való . tájékozódásra s a jövő irányának megállapítására. Mert mindig a múlt eredményeit kell továbbfejlesztenünk, új tapasztalatok ú j tanulságait és kétségeit adva hozzájuk; a múlt tanulságai nélkül nem is lehetünk modern emberek. De — ismételjük, — ezeket a tanulságokat mindig múltként kell viszonyítanunk a jelenhez.

Nálunk Magyarországon — s ál-636