Új Szántás, 1948 (2. évfolyam, 1-10. szám)
1948-10-01 / 10. szám
a vallást látta azelőtt. Metafizikai gondolkodásmód hatotta át a természettudományt,' a dialektikusnak tökéletes ellentéte. A filozófiában, a szociológiában azonban már régen megszületett a dialektika — a természettudósokat a 20. század meglepő fizikai felfedezései ludták csak arra kényszeríteni, hogy engedjenek merev metafizikai gondolkodásmódjukból. Csak a régi metafizikus gondolatkörben nevelkedett tudósok látnak valami vészeset abban, hogy a fény bizonyos jelenségekben határozottan úgy viselkedik, mint hullám, más jelenségeket viszont kizárólag úgy lehet megmagyarázni, ha apró részecskék, fotonok géppuskatüzének tekintjük a fénysugarakat. A dialektikusán gondolkozó embert ez egy pillanatig sem zavarja, hiszen emlékszik, hogy másutt is találkozott hasonló jelenségekkel — pl. a társadalomban a parasztság kizsákmányolt és egyben ldzsákmányoló szerepe —, másrészt tudja, hogy a tudomány folytonos fejlődésben“ van, 'fogalmai nem véglegesek, hanem az újabb és újabb észlelésektől függenek. Tehát mindig keresi azokat az újabb jelenségeket, amelyek — esetleg egy egészen új fogalom megteremtésével — feloldják a látszólagos ellentmondást, valójában dialektikus feszültséget. Vargha Tamás * J. B. S. HALDANE: A marxizmus filozófiája és a tudományok (főni. Elek István). Könyvünk szerzője, a neves antimarxista természettudós fia, 1937 ben meggyőződéses marxista lett. Egy évre rá a birminghami egyetem filozófiai tanszékének vendégelőadójaként tartotta ezeket az előadásokat, melyek a marxista filozófia és a tudományok viszonyával foglalkoznak. A fiatal angol tudósnak nagy újság a marxizmus és a felfedezés szenzációjával számol be meglehetősen széleskörű tudományos szemléletének átalakulásáról. Hallgatói angol bölcsészek voltak, járatlanok a dialektikus materializmusban s irányába előítéletekkel terheltek. A kiadó jói választott, mikor ezt a könyvet a magyar értelmiség tájékozódására piacra hozta, mert intelligenciánk túlnyomó többsége napjainkban érdeklődik először komolyan a szocializmus tudományos elmélete iránt, hasonló előítéletekkel terhelten. A természet természetes: ezt a tételt igyekszik illusztrálni ez a könyv, miközben Marx, Engels, Lenin klasszikus tételeinek alkalmazásával vizsgálja a matematika, a kozmológia, a kvantummechanika, a kémia, a biológia, a pszichológia és a szociológia legújabb, laikus számára riasztóan bonyolult és rejtélyes eredményeit. A szerző könynyéd, szellemes magyarázatokkal tájékoztatja hallgatóit, mégis megtudja őrizni a marxizmus tudományos szolidságát. Miután rövid áttekintést kapunk a valódi materializmusról, világos betekintést nyerünk az ellentétek egységéin:, a mennyiségi változások minőségi különbségekbe való átcsapásábá és a tagadás tagadásában megnyilvánuló dialektikába. Mire az olvasó a könyv végére ér, a természeti jelenségek megszűnnek számára boszorkányosságok lenni és közérthető abszlraklumokká egyszerűsödnek. Az anyag, az idő-, a tér. a mozgás, a menynyiség legújabban felfedezett világában meglepő összefüggésekre bukkan az olvasó, csak azt sajnálja, hogy a fordítás nem múlhatja fölül az eredetit és az absztraktumok tömkelegéből nem alkothat szemléletes nyelven írt népszerű művet. Ettől a, sajnos, nálunk általános tűnettől eltekintve hőstettnek számit az előadások megtartása olyan környezetben, mint Anglia, ahol szerzőnk szerint a legkiválóbb dialektikus materialisták névsorát állásúk veszélyeztetése nélkül nem lehet felsorolni. Mindenkinek szívesen ajánljuk ezt a könyvet, bizonyságául annak a ténynek, hogy a dialektikus materializmus módszere a modern tudomány minden ágában eligazít. (—) 633