Új Szántás, 1948 (2. évfolyam, 1-10. szám)
1948-10-01 / 10. szám
A SZOVJETUNIÓ TÖMEGKULTÚRÁJA A SZOVJET KÖNYVKIÄLLITÄS TÜKRÉBEN I. A cári Oroszország minden igazi írója többé-kevésbbé riasztó képet rajzot az orosz társadalomról. Gondoljunk csak Gogolyra, Goncsárovra, Turgemjevre, Dosztojevszkijre, Tolsztojra — hogy csak a nagyobbakat és nálunk ismertebbeket említsük. Egyformán látjuk mindegyikőjüknél azt, amit már amúgy is jól tudunk: a cári Oroszországban az anyagi és szellemi javak egyedüli birtokosa egy nagyon vékony kis réteg volt. A nép maga hihetetlen nyomorúságban és sötétségben tengette életét. Azért robotolt csupán, hogy urainak megteremtse a csillogó, dőzsölő élet előfeltételeit. Az orosz munkás és paraszt alig volt több haszonállatnál. Néha még az állatnak is jobban gondját viselték az urak, mint a szolgálatukra rendelt embereknek. Az anyagi és szellemi nyomorúság egyaránt ijesztő volt. A gazdag orosz föld" terményeiből néha annyira nem jutott a népnek, hogy sorait időnként az éhhalál tizedelte meg. Az analfabétizmus annyira általános volt, hogy egész kerületekben alig lehetett irni-olvasni tudó embert találni. A nemzetiségek helyzete még az orosz népénél is riasztóbb volt. Természetes, hogy ilyen körülmények közepette nem csak tömegkultúráról nem lehetett szó Oroszországban, de kultúráról is csak erős megszorításokkal tehetett csupán beszélni: legjobb esetben osztálykultúráról csak. II. Döntő változást kulturális téren is az Októberi Forradalom hozott. Harminc esztendő alatt olyan méretekben fejlődött ki a szocialista kultúra a Szovjetunióban, melyeket a magyar viszonyokhoz szoktatott képzeletünk alig tud eléggé érzékelni. A forradalomnak a legtömörebb jellemzését Sztálin adta meg a következőképpen: „A mi forradalmunk jellemző sajátsága abban áll. hogy nemcsak szabadságot, hanem jólétet, jobb anyagi és kulturális életkörülményeket is adott a népnek.“ Nagyot változott a világ 1917 óta a Földnek azon az egyhatodán, amelyen azelőtt a cárok parancsoltak. A cárok helyét maga a nép foglalta el s úgy alakítja saját életét, hogy az minden tekintetben példamutatás a világ többi népeinek. A kultúra eddig egyes-egyedül csak a Szovjetunióban közkincse mindenkinek, nem csupán törvény szerint, formálisan, hanem valóságosan is. A szeptember löten a Magyar-Szovjet Művelődési Társaság rendezésében megnyitott könyvkiállítás mindennél meggyőzőbben mutatja azt az óriási fejlődést, amelyen a Szovjetunió összes népei keresztül mentek harminc esztendő alatt. Maga az orosz nép is sokat fejlődött kulturálisan is, pedig a forradalom előtti orosz kultúra is jelentős volt a nyugateurópai mellett. De csak akkor tudjuk felmérni a fejlődés szédületes arányait, mikor a kiállításon néhány ezer emberből álló töredék-népek nyelvén megjelent könyvek között nézelődve egyik-másik könyvön Puskin vágy akár Shakespeare nevét fedezzük fel. A vogulok pl. mindössze öthalczren vannak. Harminc esztendővel ezelőtt még félig vadon éltek Szibéria őserdeiben. Könyvet alig-alig láttak, írni'-olvasni meg bizonyosan nem tudtak. Ma már iskoláik vannak, anyanyelvükön tanulnak és vogul nyelven olvashatják a világirodalom legjavát, ha kedvük tartja. Harminc esztendő alatt a Szovjetunió jóvoltából legalább ezeresztendős késedelmet hoztak be. S még sok más nép velük együtt. Gondoljuk csak el. hogy Magyarországon ugyanakkor még mindig 620
