Új Szántás, 1948 (2. évfolyam, 1-10. szám)
1948-10-01 / 10. szám
jócskán akad a feudalizmus jóvoltából olyan ember, aki egész életében egyetlenegy könyvet sem olvasott el, de még tán újságol sem. Pedig nem is olyan régen még igen nagyra voltunk kultúrfölényünkkel. A Szovjetunióban szocialista kultúra van. Törvény biztosítja műiden ‘.szovjet állampolgárnak a művelődésre való jogát. A sztálini alkotmány 123. pontja így mondja ki ezt: „A Szovjetunió polgárainak egyenjogúsága — nemzetiségükre és fajukra való tekintet nélkül — a gazdasági, állami, kulturális, társadalmi és politikai élet minden területén megingathatatlan törvény.“ Már az előző példa is elég sokat mondhatott arról, hogy ez a törvény nem maradt papíron, hanem meg is valósult. De hadd illusztráljuk néhány számadattal is még, milyen sokat adott népeinek a Szovjeté unió. Az alábbi táblázat azt mutatja be, hogy 1913-ban, 1928-ban, illetőleg 1946-ban hány könyv jelent meg a Szovjetunió népei közül néhánynak a nyelvén. 1913 1928 1946 orosz 70,600.-000 208,500.000 349,600.000 ukrán 400.000 2-4,000.000 37,700.000 fehérorosz nem volt 1,800.000 6,600.000 üzbég 100.0)0 1,900.000 4,200.000 moldvai nem volt 80.(XX) , 3,400.000 kirgiz nem volt 200XKX) 1,000.000 tadzsik nem volt 300.000 900.000 turkmén nem volt 300.000 900.000 örmény 40.000 1,100.000 2,400.000 A forradalom okozta változás erősen szembetűnő már az 1913-as és az 1928-as adatok között is. Még többet mondanak a számok, ha a 13-as és 46-os adatokat vetjük egybe. 1913-ban a kb. harmincmilliós ukrán népre mindössze 400.000 új könyv jutott, fehérorosz, moldvai, kirgiz, tadzsik, turkmén nyelven egyetlen könyv sem jelent meg. Már 1928-ban többnyire százezrekkel több könyv jutott a felsorolt népeknek 1913-hoz viszonyítva, de esetleg milliós különbségek is vannak a felsorolt évek adatai között s a könyvtermelés egyre emelkedik. Többnyire saját íróik müveit adják ki a Szovjetunió egyes népei, de természetesen az orosz irodalom és a világirodalom termésének a javából is egyre többhöz férhetnek hozzá anyanyelvükön. A könyvkiállítás anyagában például ott láthatók Nyekrászov, Lermontov, Gorkij és — Verne Gyula művei örményül, Lermontov, Vereszájev, Sevcsenko és — Andersen turkménül, Puskin pedig kirgiz nyelven. Igen tanulságos a Szovjetunióban élő népek egyenjogúságára és komoly kulturális gyarapodására nézve már maga az az egyetlen tény is, liogy a forradalom előtt csupán 49 nyelven jelentek meg könyvek Oroszországban, a második világháború előtt viszont már 119 nyelven adtak ki könyvet a Szovjetunióban. Hihetetlenül sokat jelent a tömegkultúra szempontjából, hogy a Szovjetunió nemcsak a betűvel magával, hanem irodalommal ajándékozta meg számos népét. Ezt akkor értjük meg igazán, ha emlékezetünkbe idézetik Zsdánovnak az irodalomról tett nyilatkozatát: „Az irodalom hivatása nemcsak abban áll, hogy a nép igényének a színvonalát kövesse, hanem több ennél: az irodalom kötelessége, hogy emelje a nép ízlését, emelje magasabbra vágyainál és új eszmékkel gazdagítva vigye előre a népet." III. III. Tudományos és szépirodalmi művek egyaránt óriási példányszámban jelennek” meg a Szovjetunióban. Magyar viszonyok közepette legfeljebb ezres átlagról lehet beszélni a könyvkiadásnál, a Szovjetunióban viszont 20.000 általában a legkisebb példányszám újonnan kiadott köny-621
