Új Szántás, 1948 (2. évfolyam, 1-10. szám)
1948-10-01 / 10. szám
„Petőfi azt hitte, hogy az ö sötét his Magyarországa nagyságosán végigcsinálhatja Franciaország minden világrengető megmozdulását, kétliárom forradalom eseményét és tanulságát akarta ráruházni arra a kis országra, mely igazában forradalmat se akart. Siratni való komolysággal s bolond-szép buzgalommal játszotta Pesten a jakobinus-vezér szerepét Petőfi „Csodálkozik, hogy nemcsak a ravasz, úri reformer-bácsik, de az escrnyős forradalom leghősködőbb ifjai is máról-holnapra megokosodnak. Nem érti, hogy az emberek félnek egy kis vérontástólj holott vérontás nélkül nincs átalakulás.“ „1848 'március 18-ig Petöfiék egy kis úri forradalom részére kaparták ki a parázsból a gesztenyét. S mikor a Batthyány-kormányl kinevezték, Petőfire s néhány zabolázhatni lan társára nem volt többé Szükség. S Petőfi csak későn kellett újra, mikor az ijedelemből felocsúdott bécsi udvar az úri forradalom gyümölcseit visszamarkolta...“ . igazi forradalmár nem volt itt ő rajta kívül s ő azért volt forradalmár, mert még a szíves lehetőségekkel sem tudott megalkudni.“ „Az ő nép-imádása az internacionalizmus egy kényszerű rítusa volt, ő nem a népet, hanem a népeket szerette. Ä népék: — amikor ezt kimondta vagy leírta, mindenható erők világraszóló lázadását érezte.“ „A komiszságok úgy hullottak sárga,, nyugtalan arcára, mint a júniusi jégeső a kincseket rengető, ártatlan búzatáblákra ... Egészséggel, andorrai undorodik a kor natjyjaitól s ... Bemhez írott levelében megátkozza az egyenruhát, mely neki csak megaláztatást szerzett a törpe, hencegő senkiktől.“ (Ady itt Petőfinek az egymást gyorsan felváltó hadügyminiszterektől, Mészárostól, Vettertől, Klapkától elszenvedett megaláztatásaira gondolt, akik bürokratikus katonai döiyffel bántak el vele s részben Kossuthra is, aki szintén rideg fölénnyel fogadta őt s hamar' túladott rajta.) „Bántódásait, jogos szitkozódásait annyi megaláztatás miatt színészkedésnek tartották: haragszik, mert fél. És önmaga mögött állott — önmaga, aki büszkén hirdette, hogy ő a pillanat-elhatározások hőse s ez a Petőfi megfizeti az olyan adósságokat is, melyekről versben adott kötelezvényt.“ (Ady itt azokra a nagyszámú versekre gondol, amelyekben Petőfi a szabadságért, a világszabadságért ajánlja fel az életét.) Ezekből az idézetekből kitűnik Ady teljes lélekben hozzáforrása 1848 forradalmához, de az is, hogy ő gyermek- és ifjúkori Kossuthrajongásával szakítva a magyar szabadságharc legnagyobb eszmei értékét, egyetemes-emberségi és magyar kultúrfejlődési értelmét Petőfiben látta. Jellemző Ady forradalmiságának szigorú elviségére, hogy idősebb korában Petőfin kívül csak a 48^ás időkben kinevetett, kicsúfolt, bolondnak tartott Táncsics Mihályt, az első magyar munkáslap szerkesztőjét vállalja eszmei rokonának s emlékét nagy becsüléssel tiszteli meg egy szinte vallásos áhítatú versében. Ady világnézeti egységbe tudta foglalni — éppúgy, mint Petőfi — a politikát és a költészetet s ugyancsak Petőfiként fejlődéstörténeti távlatba állította bele a magyarságát. Ö minden magyart őséül tekintett, . aki élt magyarnak s javítónak is valaha “ s Petőfiben nemcsak a „világszabadság“ köitőprólétáját látta, hanem egyúttal tradiciós folytatóját a sok évszázados magyar felszabadulási törekvéseknek. Teljes eszmei közösségét Petőfivel mindkettejük Dózsa György-kultusza s az elnyomott alsó néposztályok ölelő szerelele szentesítette. Pátoszuk messiási-méretig- emelkedése is egymáshoz rokonítja őket. Petőfi egy versében Jézusként örömmel vállalná a keresztrefeszíttetést a világ boldogságáért s Ady egy versében szintén „Jézussá nő“ sanyargatott népe szeretetében s igen sok veráében ég az ő messiási hevülete, így pl. „Az igazi messiásodás“ címűben: „Késő maradékiiak a lelkét Kérem, vegye lelkem magához, Hogy egymást sírva megöleljék, Mikor igazuk teljesül. Életemnek csak mája fázott S ma úgy gondolok holnapokra. Mint régi kóbor messiások, Kikből eg5r Krisztus is leve.“ Petőfi "és Ady abban is teljesen megegyeznek egymással, hogy korukban mindketten levonják a forradalmi gondolkozás végső kon-618