Új Szántás, 1948 (2. évfolyam, 1-10. szám)
1948-08-01 / 8-9. szám
tarthatatlan. A paraszti kisgazdaság szerepe és lehetőségei egészen mások a feudális társadalomban, mint a kapitalizmus feltételei vagy a népi demokrácia viszonyai között. A paraszti kisgazdaság önmagában való dicsőítése annyid jelent, mint elfelejtkezni a kistermelő parasztot fenyegető kapitalißta veszélyekről. A másik veszélyes buktató: maga a megoldási javaslat, amelyet a könyv a kisparaszti mezőgazdaság jövő fejlődésére nézve felvet. Olyan gazdasági rend képét rajzolja meg Veres Péter, amelyben az államosított nagyipar és pénzgazdálkodás mellett a szövetkezeti áruforgalom, mint népgazdasági szektor és az egyéni mezőgazdasági kistermelés mint magángazdasági szektor külön-külön helyezkednek el egymás mellett. A hiba forrása i,tt az, hogy a könyv a szövetkezeteket a kistermelő gazdaságoktól különálló áruforgalmi, tehát csupán értékesítő szerveknek tekinti. Holott a népi demokratikus gazdasági fejlődés lényege éppen az, hogy a paraszti kisgazdaságokat a szövetkezetek nagyobb és fejlődöképesebb egységekbe fogják össze nemcsak a termelt áru értékesítése, hanem magának a termelésnek érdekében is. Mindkét kérdés — a paraszti kisgazdaság helyes értékelése és a szövetkezetek szerepe gazdasági életünkben — tisztázatlanságának forrása Erdei Ferenc szerint Veres Péternek az a nézete, hogy a parasztság a történelmi fejlődés olyan állandó tényezője, amely nincs kitéve az egész társadalom és a gazdasági élet fejlődésében érvényesülő törvényszerűségeknek. A világon nincs semmi, ami történelcmfeletti — tehát a parasztság sem az, hangsúlyozza Veres Péter a Forum szeptemberi számában megjelent válaszában. — S nincsenek illúziói parasztságunk felől — írja. Világos előtte is, hogy Magyarországon még polgárias parasztgazdálkodás van és ez rányomja a maga bélyegét az agrárközgondolkozásra is. Könyvének épp az volt a célja, hogy feltárva mezőgazdaságunk problémáit és a kapcsolódó agrárközgondolkozás ellentmondásait, bevonjuk a gondolkodó embereket, magukat a parasztokat is e kérdések megbeszélésébe és megoldásába. Látja a> parasztgazdálkodás kapitalizálódásának veszélyeit is, idézi erre nézve Lenin megállapítását: „A kistermelés minden percben szüli a kapitalizmust“. Meggyőződése szerint nem választja el őt bírálóitól elvi ellentét; talán csak abban tér el tőlük, hogy ugyanazon célok felé törekedve fokozottabb mértékben számol közben még parasztságunk mai gondolkozásával és azzal, hogy minden társadalmi erőt csak önmaga belső adottságaiból, saját létfeltételeiből és ebből formálódott gondolkozásából és e gondolkozás belső ellentmondásaiból kiindulva lehet a fejlődés útjára indítani. Döntő kérdés számára, hogy a problémákat az érdekelt parasztsággal együtt, az első próbálkozások után mutatkozó eredmények nyomán, szervesen, a nép erejével, lelkesedésével, szakmai és szövetkezeti tudásának fejlődésével párhuzamosan, illetve azzal kölcsönhatásban és mindig a politikailag is helytálló arányban és mértékben fejlesszük tovább. Hozzászóltak a vitához Dobi István, majd Bognár József is a Kis Újság hasábjain, majd Horváth Márton a Szabad Nép augusztus 20-i vezércikkében. Horváth Márton cikke adatokkal illusztrálva szemléletesen mutatja meg, mennyire szerves függvénye a kisparasztság 569
