Új Szántás, 1948 (2. évfolyam, 1-10. szám)

1948-08-01 / 8-9. szám

■egymásnak. A tétel végén ismét megjelenik a „ritornell“, amely a makacsul ismétlődő ritmikájú, rövid V. tételhez vezet. A Finale, az összefoglaló

VI. tétel az V. tétel dallamanyagához hasonló ritmikával indul, maid sorra jelennek meg az előző tételek jellegzetes dallamai. Végül a „ritornell'-téma is megint feltűnik, először eredeti formájában, majd később ebből a témából alakul ki a kompozíció befejező része. A lassú téma egyre élénkebbé válik, végül viharos sebességgel szól, így ér véget a kompozíció.

Zene húros- és ütőhangszerekre és cselesztára

Paul Sacher, a Baseli Kamarazenekar vezetője felkérte Bartókot, hogv írjon részükre olyan zenekari kompozíciót, amelyben fuvóshangszerek nem szerepelnek. (A „kamarazenekar" általánosságban vonószenekart jelent.) Bartók megkérdezte, a vonósokon kívül milyen hangszerek állanak a zenekar rendelkezésére; a válasz alapján aztán a következő összeállítást választotta: két teljes vonószenekar, zongora, hárfa, egy sereg ütőhangszer és cseleszta szerepel a mii partitúrájában. Érdekes megfigyelni, hogy a zenekar összeállításából eredő megkötöttség mennyire nem befolyásolta Bartók komponáló kedvét; sőt: a zenekar ilyen összeállítása révén zseniális új hangszínkombinációkkal kísérletezett. 1936 szeptemberében készült el a ,,,Zene“, 1937-ben mutatták be óriási sikerrel. Az azóta eltelt 12 esztendő távlatából, ma már nyugodtan állíthatjuk, hogy a „Zene“ mondanivaló és -és technikai felkészültség szempontjából egyaránt a harmincas évek ;— világviszonylatban is -— legnagyszerűbb kompozíciója.

Az első tétel muzsikája többszólamú. A meglehetősen hosszú téma ■egymás után a keltős vonószenekar mindegyik hangszercsoportján megszólal, azonkívül úgyszólván minden hangnemben is előfordul. Hatalmas kiszélesedés és hangerőbeli fokozás után lassan-lassan, fokozatosan hull vissza a Hétét a kezdeti hangulatba. A második tételben a vonószenekar két részének páros-felelgetős játéka hallatszik. Konok és vad, makacsul ismétlődő ritmusú témával kezdődik ez a tétel s ezt csak rövid időre váltja fel a szeiídebb, játékosabb hangulatú melléktéma. Az ú.. n. „kidolgozási rész“-ben nem csupán ez a két dallam váltja egymást többféle feldolgozásban, hanem megjelenik az első tétel dallama is (ez a dallam egyébként mind a négy tételben előfordul s ezáltal mintegy egységes : keletbe foglalja a teljes müvet), sőt, ezen kívül még a zárótétel egyik dallama is felbukkan. A visszatérési részben (ahol a feldolgozás után a tétel dallamai még egyszer, utoljára szoktak felhangzani) a tétel elején levő páros ritmus páratlanná változik át. A harmadik tétel Bartók utolsó húsz esztendejének egyik legizgatóbb problémáját, az „éjszaka zenéiét“ veti fel. Fantasztikus és különleges hanghatások, sejtelmes, misztikus és primitív, ősembert hangok hallatszanak. Mintha valami titokzatos és félelmes őserdő éjszakájában eltévedt ember páni félelme tükröződnék ebből a tételből. Viszont a negyedik tétel barbár jókedve ütemről-ütemre fokozódik, míg végül a teljes együttes szólaltatja meg az izzóan érzéki dallamot. Utána feltűnik az I. tétel lassú dallamvilága is. A tétel végén ■egyre nyilvánvalóbb, hogy a tétel ritmikus témája az ősi magyar népi muzsikából fakadt: utolsó megjelenése — egy dallamváltozat — világosan mutatja meg a téma színmagyar forrását.

Ez a (magyar jellegű dallam nem véletlenül került a ,,Zené“-be. Amióta Bartók a század elején megismerkedett az igazi, ősi eredetű magyar népi dallamokkal, egész zeneszerzői egyéniséget átalakította ez a felfedezés. Alkotóerejét és művészetét annak szentelte, hogy zenéjében a népi muzsikálás elemei összeolvadjanak a nagy nyugati kultúrák kifejlett zenei formáival. Egyetlen alkotóperiódusában (kb. 1918—1923-ig) távolodott csak el ettől az eszmétől. Müveiben (még azokban is, amelyek lényegileg nem népi dallamok alapján készültek) mindenütt kimutatható a magyar népzene formáló hatása. És még ott is, ahol nincsenek magyar népi elemek, más népek (elsősorban a szláv szomszédnépek és a románok) népi zenéje alkotja Bartók zenei kifejezésmódjának alapját. Többek között ezért üldözte Bartókot a Horthy-rezsim: mert a dunavölgyi népek megbékélésének egyik legnagyobb apostola volt.

540