Új Szántás, 1948 (2. évfolyam, 1-10. szám)
1948-08-01 / 8-9. szám
este megint magyar szerzők zenekari művei szólalnak meg a rádióban. 29-én Garagnly Károly vezetésével játssza a Székesfővárosi Zenekar Bartók három művét, köztük a „Cantate Profana“-t. Október 31-én délijén Bartók és Kodály énekkari művei szólalnak meg a Zeneakadémián. Végül november 2-án Klemperer vezényletével a „Táncszvit“ előadása zárja be az ünnepi Bartók-koncertek sorát. Közben a Budapesten tartózkodó külföldi művészek, valamint más kiváló modern zeneszerzők műveiből is több hangversenyt rendez a rádió, Filharmóniai Társaság, stb. Felhívjuk olvasóink figyelmét: a rádió közvetíti ezeket a hangversenyeket. A vidéken élők számára ritka alkalmat jelentenek ezek a hetek, hogy Bartók műveit hallhassák és megismerhessék, valamint megismerkedjenek más modern zeneszerzők műveivel is. í BARTÓK BÉLA NÉHÁNY MÜVÉNEK ISMERTETÉSE Bartók Béla sok szép művét szeretnénk ismertetni. De — helyszűke miatt — még a legjelentősebbeket sem vehetjük mind sorra. Meg kellett elégedjünk, hogy kiragadjunk az alábbiakban nagyobb zenekari művei közül három olyat, melyek most a Bartók-ünnepek hangversenyem is előadásra kerülnek s máskor is hallhatók, a rádióban is. Tánc-szvit 1923-ban, éppen huszonöt esztendeje, ünnepelte az ország fővárosa, „székesfővárossá“ deklarálásának, illetőleg Pest és Buda egyesítésének 50. évfordulóját. Az ünnepségek sorában egy díszhangverseny is szerepelt, amelynek műsorszámait a főváros akkori vezetőségének felkérésére Bartók, Kodály és Dohnányi komponálták. Dohnányi egy gyengén sikerült, rövid „Ünnepi Nyitány“-! írt erre az alkalomra, (amely egyébként azóta alig került előadásra); Bartók és Kodály viszont a „Tánc-szvit“ és a „Psalmus Hungaricus“ megalkotásával igazán ünnepi, értékálló muzsikával ajándékozták meg az ünneplő város közönségét. A „Tánc-szvit“ öt, egymást megszakítás nélkül követő tételből áll. Az egyes tételeket egy visszatérő dallam, ú. n. „ritornelL“ (ritornare: olasz szó, annyit tesz, hogy „visszatérni“) köti össze. Az öt tétel öt különböző tánctipust állít a hallgató elé; nem eredeti népi dallamok, hanem Bartók saját dallamai, amelyek csupán a népzene hatása alatt, annak alapos ismeretében születtek. Az öt tétel elhangzása után egy hatodik, zárótételben az előző öt tétel dallamvilága keveredik össze művészi feldolgozásban. Az I. tétel bevezetésszerü, inkább ritmikus, mint melódikus elemek feldolgozásából áll. A „ritornell“ először a hegedűn, majd később klarinéton szólal meg. A II. tétel erőteljes, hajlékony ritmusú gyors tánc. A tétel feldolgozása folyamán a határozott ritmika és a barbár jellegű dallamvilág egészen forgatagszerüvé fokozódik, majd hirtelen lágy vonós-akkordok felett megszólal a finom „ritornell“-téma. A III. tétel élénk, szabályos ütemezésű tánc. Hatalmas fokozások után a lassú, szomorú IV. tétel következik. Ebben a tételben a zenekar kettéválik: a vonósok ritmikusakkordikus kíséretet játszanak, a fa'uvók pedig rövid megszakításokkal a tulajdonképpeni dallamot szolgáltatják: így felelget a zenekar két része 539
