Új Szántás, 1948 (2. évfolyam, 1-10. szám)

1948-08-01 / 8-9. szám

magyar népi dallamok hangversenyszerű használatra alkalmas formában. A történeti hűség kedvéért és az akkori magyar kótakiadás körülményeinek jellemzésére meg kell említenünk, hogy ennek a híres kiadványnak Bartók maga is gyűjtött előfizetőket. Ez .ugyanis feltétele volt m égj elenésének.

1907-ben Bartókot kinevezték zongoratanárnak a Zeneakadémiára. Ez a körülmény újabb munkaterületet jelentett számára. A tanításhoz megfelelő kiadványokról kellett gondoskodni. Egymásután jelentette meg Bach, Haydn, Mozart, Beethoven, stb. műveit a tanítás céljainak megfelelő formában. Bartók kiadványai esetében a „feldolgozás“ nem jelent szövegváltozást, hanem ellenkezőleg: az eredeti mű leghitelesebb közlését, előadási és technikai utasításokat, esetleg formai elemzésekkel ellátva.,

A zeneszerző Bartóknál is érvényesülnek a tanítás szempontjai. Legelső önálló népdalfeldolgozásai között találjuk a „Gyermekeknek“ és „Pro deti“ („Gyermekeknek“: tótul, mivel á 4 közül a második 2 füzet tót népdalok feldolgozását tartalmazza“) című, összesen 85 darabot tartalmazó zongoradarab-gyűjteményét. E sorozatot (1908—1909) Bartók újabb zeneszerzői stílusa első teljes eredményének tekinthetjük. Bizonyos mértékig egyeztető munka, amennyiben a nyugateurópai tonalitáshoz tartozó akkordok és hangzások sok helyen megjelennek-ezekben a darabokban a magyar és szlovák dallamok alatt és felett. Bartók eredeti akkordfűző invenciója és hangszerkezelése mégis annyira újszerűvé tette ezeket a darabokat, hogy csak igen lassan lehetett általánosabban bevezetni a Czerny—Beyer—Diabelli, stb. zongoratanító-irodalomhoz szokott tanárok körében.

Amilyen fokozódó mértékben vonta le Bartók a népzenei tanulság konzekvenciáit műveiben, olyan mértékben növekedett a megnemérlés és támadás munkáival kapcsolatban. Bartók és vele együtt Kodály úgy vélték, hogy az új műveknek nem kifogástalan előadása az egyik oka a megnemértésnek, ezért 1911-ben több fiatal muzsikussal együtt megalakították az Uj Magyar Zene Egyesületet. Az új egyesület eredeti célja zenekar szervezése volt, amely az új műveket legalább megL közelítően jó előadásban mutatta volna be. Kodály és még inkább ■Bartók műveinek előadása nehézségeket okozott a hazai zenekaroknak, pedig a korai Bartók- és Kodály-művek még feleannyi új zenei és technikai nehézséget sem nyújtanák, minden újszerűségük mellett, mint a későbbi kompozíciók. Ennek egyik okát abban találhatjuk, hogy századeleji zenekaraink tagjai között igen sok osztrák, német és cseh származású muzsikus volt, akiknek már e korai Bartók és Kodály művek is teljesen idegen világot jelentettek. De ugyanilyen idegen volt ez a zene magyar származású átlagzenészeink számára is. Eltekintve attól, hogy nem ismerték a magyar, de általában semmiféle népi zenét nem ismertek, hangszereiken a technikai tudást a XIX. század francia— német—olasz pedagógiai tanárirodalmának segítségével szerezték meg. A helyzet valamit javult azóta, a zenekarok tagjai részben kicserélődlek hajlékonyabb felfogású hangszeresekkel, vannak sokan, akik megismerkedtek az újabb zenei stílusokkal, de Bartókot élete végéig elkísérték műveinek magyarországi félig jó vagy „éppenhogy“ előadású bemutatói.

A tervezett zenekar felállítása azonban különböző okok miatt nem sikerült, az egyesület kamarazenés hangversenyeken mutatta be az új kamarazene-műveket. Az Uj Magyar Zene Egyesület nemcsak az új művek előadását, hanem általánosságban az értékes zeneművek megismertetését és terjesztését is feladatai közé vette. Bartókék tapasztalatlanságuk és lelkesedésük lendületében sok feladatuk közé felvették a népművelési is. Néhány szép hangverseny után, melyen főleg a Watdbauer—Kerpelg vonósnégyes működött közre, az egyesületi vállalkozás azonfelül, hogy a zenekart nem sikerült megszervezni, egyéb tekintetben sem váltotta be a hozzáfűzött reményeket és ennek következtében Bartók visszavonult a nyilvános zenei élettől, illetve az ilyenféle kezdeményezésektől.

Tevékenységének súlypontját a zeneszerzésen kívül (1911-ben írta „A kékszakállú herceg vára“ c. operáját, 191Q-ben a „Két kép“ c. zene-530