Új Szántás, 1948 (2. évfolyam, 1-10. szám)
1948-08-01 / 8-9. szám
azokhoz, amilyeneket Bartók ezidőben ösztönösen vagy tudatosan keresett. A Strauss-művek csoportja azonban csak egyrésze volt az újabb termékenyítő hatásoknak. Liszt is újra előtérbe került, különösen a kevésbé ismert késői Liszt-művek, melyek Liszt legmerészebb újításait tartalmazzák és amelyek a legjelentősebbek a zene továbbfejlődése, szempontjából („Haláltánc“, „Faúst-szimfónia“, ,.Années de Pélérinage“, stb.). Mindezek együttes hatására írta Bartók első nagyobbméretű műveit. 1903-ban komponált „Kossuth“ c. szimfónikus művét 1904-ben mutatták be Budapesten, egy hónappal később Richter János vezényelte. Manchesterben. Az 1904-bőí való zongoraötös Bécsben került először előadásra. Az ugyanebben az évben keletkezett zongorára és zenekarra írt rapszódiát (op. 1.), amellyel 1905-ben eredmény nélkül pályázott Párisban a Rubinstein-díjért, mindmáig gyakran előadják, maga Bartók is állandóan szívesen játszotta. Ezekhez a művekhez tartozik még az első zenekari szvit is (1905). Mindez azonban együttvéve még mindig a századforduló romantikus és akart maggaros zenéje volt, kétségtelenül Webben a lehetőségben a tegmagasabbrendű, amit egyáltalában el lehetett érni. A magyar zenetörténet hősi lapjai ezek a partitúra oldalak, amelyek magyar úrinótákból, verbunkosokból, Liszt francia-fogantalású különleges romantikájából és Bartók eredeti alkotófantáziájából ötvöződtek egy tovább nem fejleszthető magyaros stílussá. Továbbfejlődésről nem lehetett szó, míg Bartók meg nem találta az új zeneszerzés alapanyagát, a magyar és a keleteurópai népzenét. A magyar népi zene és általában a népi zene megismerése jelentett semmi más élményhez nem hasonlítható fordulatot Bartók zeneszerzői fejlődésében. Hogy pontosan mikor és milyen körülmények között találkozott Bartók a magyar népzenével és miként történt az, hogy Kodálylyai egyidőben, de Kodálytól függetlenül megtalálta a magyar zenei anyanyelvét: ezt adatok hiányában egyelőre nem tudjuk meghatározni. Bartók önéletrajzában így nyilatkozik erről: „Felismertem, hogy a tévesen népdaloknak ismert magyar dallamok — amelyek a valóságban többé-kevésbbé triviális népies müdalok — kevés érdekességet nyújtanak és így 1905-ben hozzáfogtam a mindaddig teljesen ismeretlen magyar parasztzene felkutatásához“. Bariók emberi és művészi fejlődését ezekben az években sorozatosan irányították döntő nagy élmények és hatások. Hirtelen tágult ki a világ minden irányban. Az első külföldi utazások — közöltük egy hosszabb párizsi tartózkodás — megmutatták, hogy mekkora és milyen elmaradott a haza és milyen kisszerű és gyarmati sorsban sínylődik benne minden szellemi élet. De ugyanekkor kiderült, hogy mégsem reménytelen itt minden, mert még élnek parasztok, akik valami egészen eredeti magyar kultúrát tudnak még, olyan kultúrát, amelynek eredetiségével és értékével egyenrangúakká lehetünk mindennel és mindenkivel szemben. Tehát nem törvényszerűen kisszerű a magyar élet, hanem csak arról van szó, hogy elmaradtunk, tanulnunk és dolgoznunk kell, hogy behozzunk évszázados késéseket. Ugyanezek a kérdések foglalkoztatják ekkor Ady Endrét, Móricz Zsigmondot és Kodály Zoltánt és általában azt a nagytehetségű nemzedéket, amely 1880 körül született és a századforduló idején fogta fel a magyar sorsot. Első népzenegyűjtő útjain Bartók csak a magyar falvakat kereste fel, de csakhamar kiterjesztette gyűjtőmunkáját a nemzetiségi területekre is. A gyűjtés célja kezdetben a zeneszerzésé volt, Bartók és Kodály is az élő magyar zenéért gyűjtöttek, a magyar zenei anyanyelvet akarták elsajátítani. De ahogyan szaporodtak a dallamok és felismerték fokozatosan a parasztzene különböző stílusait, tudományos irányban is mindinkább tágult az érdeklődésük. Bartók ezentúl a népzenetudomány szempontjai szerint tágította általános műveltségét. Noha —■ mint Kodály megállapította — Bartók nem volt különösebb nyelvtehetség, annyira megtanult tótul és románul, hogy a népi szövegeket fordítani tudta és eddigi német, angol, francia, spanyol tudását keleteurópai nyelvekkel is gazdagította. 1906-ban jelent meg az immár történeti nevezeLességű 20 magyar népdal zongorakísérettel, ebben először jelentek meg 529
