Új Szántás, 1948 (2. évfolyam, 1-10. szám)
1948-08-01 / 8-9. szám
BARTÓK BÉLA RÖVID ÉLETRAJZA Bartók Béla a torontálmegyei Naggszentmiklóson született 1881 március 25-én. Apja (szintén Béla) a helybeli földművesiskola igazgatója volt - és az iskola vezetésén kívül élénken rcsztvett a község és a inegye társadalmi életében. Mezőgazdasági szaklapot szerkesztett, a szakoktatásra és földbirtokpolitikára vonatkozó reformjavaslatait cikkekben és hoszszabb tanulmányaiban dolgozta ki, énekkart és zenekart szervezett Nagyszentmiklóson. Nagyfantáziájú, idejét sűrűn élő és kihasználó igen tevékeny ember volt, akinek igen népes családról kellett gondoskodnia. Édesanyjától, a pozsonyi származású Voit Paulától pedig mindenekelőtt a rendszerességre és mértéktartásra való törekvést s a kritika szellemét örökölte a zeneszerző. A családi élet teljessége nem sokáig tartott, idősebb Bartók Béla gyógyíthatatlan betegségben fiatalon elhunyt. Ez a körülmény teljesen megváltoztatta a fiatal özvegy és két gyermekük életét. Az anya mint népiskolai tanítónő lett a család fenntartója. Első zongoraleckéit és ezzel együtt a zenei alapismereteket anyjától kapta Bartók hatéves korában. Zenei tehetségének rendkívüíiségét egy Altdörfer nevű tanár ismerte fel Nagíjszöllősön, mikor Nagyszentmiklós után Bartókné ott az első tanítónői állást elfoglalta. Talán akkor határozta el fia tehetségének lehetséges legjobb kiművelését. Már ezért kérte Pozsonyba való helyezését, ami végre 1893-ban sikerült is egy rövidebb nagyváradi tartózkodás után. 10 éves volt Bartók, mikor először _ szerepeit nyilvánosság előtt Nagyszöilősön, egyszerre zongoraművészi és zeneszerzői minőségben. Pozsonyban Erkel László, Erkel Ferenc fia lett a tanára összhangzattanban és zongorában. Pozsony — éppúgy, mint többi nyugati polgárvárosunk — az európai, elsősorban a német zenekultúrát közvetítette hozzánk. Zenekari hangversenyek és egyes operaelőadások mellett a társaséleti» itt és ekkor még jellemző kamarazenés összejövetelek is jó alkalmak voltak a zeneirodalom megismerésére. Ezidőtájt Liszt, Wagner és Brahms művei jelentették a zeneszerzés legújabb irányait, a legutolsó nagy eredményeket. Bartókra ebben az időben leginkább Brahms művei hatottak, de ez a zene nem sokáig irányította alkotófantáziáját. Egy kéziratban maradt zongoraszonátájáról tudunk ebből az időből, amit Bartók maga is hamarosan csak zeneszerzői dolgozatnak tekintett. Mikor gimnáziumi tanulmányait Pozsonyban befejezte, nagy kérdést kellett eldöntenie. Pozsony ekkor már zenei továbbfejlődéséhez szűknek bizonyult, választania kellett Bécs és Budapest közölt. Az eredeti terv Bécs volt, de egy sikeres próbajáték Budapesten Thomán Istvánnál (Liszt nagyhírű pedagógus tanítványánál) és Dohnángi rábeszélése a budapesti Zeneakadémiára vonzotta Bartókot. Ezen felüt — a későbbiek alapján jogosan gyaníthatjuk — Bartók, ha csak egy mód volt rá, Magyarországon kívánt élni és fejlődni, ösztönösen érezhette már ekkor, hogy nagy feladatok várnait rá hazájában. Zeneakadémiai növendékéveiben (1899—1903) különösebben Wagner és Liszt műveit tanulmányozta és ekkor tudatosult benne igazán az a felismerés, hogy eredeti magyar műzene (magas zeneművészet) nincsen, mert hiszen Liszt, Erkel és Mosonyi ilyenirányú kísérleteit nem lehet Bach, Beethoven, Mozart és a többiek művei mellé állítani. Célul tűzte ki a magyar zeneművészet megteremtését — de az eszközök még hiányoztak ehhez. Annál eredményesebb volt zongoraművészi fejlődése. Thomán István irányítása mellett a kifejezésbeli és technikai tudás sok új lehetőségével ismerkedett meg, virtuozitását a legmagasabb fokra fejlesztette. A nagyobb nyilvánosság is először mint tüneményes pianistát ismerte meg Bartókot. A zeneszerző Bartók fejlődését újabb hatások akkor befolyásolták, amikor megismerkedett Strauss Richard műveivel. Ez a zene sok új eszközt és hangzáskombinációt mutatott meg Bartóknak, hasonlókat 528
