Új Szántás, 1948 (2. évfolyam, 1-10. szám)
1948-08-01 / 8-9. szám
MÜNKÁSKULTŰKÁNK A FELSZABADULÁS UTÁN „Egyedül áll az emberi kultúra történelmében az a céltudatos harc, írja Szendrő Ferenc a „Munkásság és kultúra“ kiállítás tájékoztató füzeiének előszavában, amellyel a modern proletáriátus önálló műveltségének és kultúrájának kialakítására törekedett, illetve törekszik még ma is. A maga erejére utalt magyar munkásság is minden eszközt megragadott, hogy társadalmi felemelkedését elősegítse. A múlt század hetvenes és nyolcvanas éveiben kialakuló munkásszervezetekben már megtaláljuk a munkáskultúra első nyomait, melyek idővel egyre erősebben hatották át a munkásmozgalmakat. Későbben már nem is találunk olyan komolyabb megmozdulást, melyben a munkáskultúra, mint döntő fegyvertárs ne szerepelt volna.“ A felszabadulás után a magyar társadalom alapvető átalakulásával természetszerűen megváltozott a munkáskultúra helyzete és megváltoztak feladatai is. A megváltozott körülményeknek megfelelő új kulturális mozgalmat kellett elindítani. Szükség volt olyan tömegszervezetre, mely figyelembe véve az új társadalmi összefüggéseket kulturális téren is a demokratikus átalakulás felé tudja fordítani a dolgozó tömegeket. 1945 óta ugyanis a munkáskultúra már nem egg elszigetelt és üldözött osztály a haladásért küzdő töredék csoportjának szellemi megnyilvánulása csupán, hanem az egész magyar dolgozó nép kultúrája. A Munkás Kultúrszövetség megalakulásával a munkáskultúra egyetemes jelentőségét ismerte el a magyar társadalom. Demokráciánk történetében a munkásegység szervezeti formában először a munkáskultúra frontján valósult meg, amikor a Magyar Kommunista Párt és a Szociáldemokrata Párt együtt, mint közös kulturális szervezetüket alakították meg a Munkás Kultúrszövetséget. Ami persze nem jelenti azt, hogy a jobboldali szociáldemokratákkal ne kellett volna az elmúlt évek során ezen a közös szervezeten belül is nem egyszer kemény harcot vívnia a szocializmus és a munkáskultúra megalkuvás nélküli képviselőinek. A két munkáspárt hivatalos támogatása ellenére az első időben nagyon szerény anyagi eszközök álltak csupán a Munkás Kultúrszövetség rendelkezésére. Előbb a háború rombolásait kellett helyrehozni, a még nagyon erős reakcióval kelleti sorsdöntő politikai harcokat vívni a demokratikus pártoknak. Viszont éppen ezen célok érdekében sem késhetett a kulturális munka. Egyelőre egy Andrássy-úti ház 2—3 kis szobájában húzódott meg a Munkás Kultúrszövetség, albérletben, túlnyomórészt szabadidejüket feláldozó önkéntes munkatársak közreműködésére támaszkodva s így sikerült azuLán szívós munkával, a körülmények javulásával fokozatosan egyre szilárdabb alapokat biztosítani a Szövetség munkája számára és egyre szélesebb körökre kiterjeszteni azt. 1946 telén a Szövetség végre saját székházhoz is jutott a Képíró-utcában. 1947 őszén átalakult a Dolyozók Kultúrszövetségévé, ezzel a lépéssel is kiszélesítve kereteit a paraszt- és értelmiségi rétegek felé. Első nagyobb nyilvános feladata a Munkás Kultúrszövetségnek a munkáskultúra népünnepélyének megrendezése volt 1945-ben, a felszabadulás első május 1-jén. A Városligetben 30 szabadtéri színpadon szórakoztatták az üzemi- és pártszervezeli kultúrcsoportok a közönséget. A május 1-e ettől kezdve egyben a munkáskultúra ünnepévé vált. Tervszerűen, lépésről-Iépésre épült a Szövetség munkája a kultúra különböző területein. 502
