Új Szántás, 1948 (2. évfolyam, 1-10. szám)
1948-08-01 / 8-9. szám
helyzetünk egyaránt sürgette, hiszen a felosztott földhöz több szakértelem, az üzemi bizottsági tagsághoz és a közigazgatási vezetéshez pedig olyan ismeretek váltak hirtelen szükségessé, amik azelőtt a dolgozók számára sehol sem voltak kaphatók, stb. A felszabadulás után tehát a következő kulturális feladatok állottak a demokráciáért harcoló édes mindannyiunk előtt: a) A munkásság minél szélesebb rétegeit aktivizálni, a munkásság horizontját tágítani. (Midőn e sorok írója vidéki gimnáziumi tanárkodás után 1940-ben fővárosi iparostanonciskolába került s e számára sokféleképpen is új helyzetben felkereste számos problémával Karácsony Sándort, elsősorban azt kérdezte tőle, hogy mire is nevelje a keze alá került 900 tanoncot? A válasz így hangzott: „Ügy neveld és arra neveld őket, hogy a háború végén ezeknek kell az értelmiséget pótolni, amíg iskolapolitikánk rendezése következtében az új demokratikus értelmiség fel nem nő; ezek a tanonook fogják felváltani a szolgabírákat, polgármestereket, egy-két tiszteletreméltó kivétellel az egész értelmiséget.“ Ennek a jegyében folyt attól kezdve a tanítás, Móra Ferenc példájára suLba vágtuk ,,a közismeretet“, helyette Petőfi, Ady, József Attila, Moliére, Shakespeare, Villon műveiből tanultuk a demokráciát olyan nagy sikerrel, hogy még az érettségizett, tehát a magyar alól felmentett tanonook is odaszoktak. Amit 1945 előtt csak egyesek elszigetelten s irodalomtanítás vagy egyéb ürügyek alatt vagy földalatti pártiskolákban, tehát szűk körijén végezhettek, azt a munkát kellett most már 1945 után minél gyorsabban, minél szélesebb alapokon végrehajtanunk.) b) A parasztságot beemelni a modern életbe. c) A külön munkás- és parasztkultúra helgelt eggséges és egyetemes kultúrát nyújtani. d) Az értelmiség teljes átnevetése. e) Intenzív vezetőképzés. Valamennyi egyesület szinte valamennyi feladatot magáénak ismerte fel, mégis az elsőt természetszerűen különösen a szaktanács és a munkáspártok igyekeztek megoldani. (Ü. b. tanfolyamok, közigazgatási tanfolyamok, stb.) A másodikat az UFOSz és a FÉKOSz. Csak az UFOSz 73 ezer előadást tartott megalakulása óta. Még ha figyelembe vesszük, hogy nem minden előadás hatol be minden hallgató leikébe, akkor is olyan előadástömeget jelent ez a szám, amennyit népünk évszázadok óta nem hallott. — A művelődésbeli korlátok lebontására a Munkás Kultúrszövetség tett szép kísérletet. Szervezeti átalakulása is ennek a jegyében történt: Munkás Kultúrszövetségnek indult s kezdetben elsősorban munkáskultúrát terjesztett, majd a Dolgozók Kultúrszövetségévé tágult s a népi tánccsoportok és kórusok megszervezésével megtalálta a Lenin által is egyedül helyesnek tartott művelődési utat: a szocialista tartalomnak népi "formában való közlését; szabadszínjátszócsoportjainak működése, színházakciója kiadványai pedig azt bizonyítják, hogy a múlt és jelen, Kelet és Nyugat minden nagy, haladószellemű alkotását is igyekezett felkínálni a dolgozóknak. — Az értelmiség átnevelése is megkezdődött még 1945-ben (a Pedagógus Szakszervezet és általában az értelmiségi szakszervezetek tanfolyamain, a munkáspártok akadémiáin), de csak a legújabb időben vett nagyobb lendületet. Ez a feladat a legnehezebb, mert itt nemcsak hiányokat kell pótolni, hanem téves fogalmakat kicserélni s ez sokszorta nagyobb energiát követel. (Elképzelhetetlenül nehéz pl. egy történelemtanárnak megbarátkoznia azzal a gondolattal, hogy amit eddig tanult, azt mind rosszul tudja, de ugyanilyen nehéz az irodalmilag jól tájékozottnak elhinni azt, hogy az a Petőfi vagy Ady, akit vele 1945 előtt megismertettek, nem az igazi Petőfi és nem az igazi Ady.) Megfelelő embert a megfelelő helyre A vezetőképzés fontosságát minden beszámoló hangsúlyozza s a többszáz központi iskola és tanfolyam azt is igazolja, hogy a népi demokrácia mindent elkövet a „megfelelő embert a megfelelő helyre“ elv érvényesítéséért s bár zökkenők mindenütt voltak, de a munkásokból, 486
