Új Szántás, 1948 (2. évfolyam, 1-10. szám)
1948-08-01 / 8-9. szám
utóbbi három év alatt?... Nem szabad visszariadnunk az őszinte önkritikától. Nagyobb dologról: a nemzet sorsáról van itt szó, semhogy megengedhetnénk magunknak az érzékenység és hiúság fényűzését. Csak a nyílt, őszinte szembenézés a valósággal képesíthet bennünket arra, hogy a múlt tünulságait levonjuk, a hibákat kiküszöböljük, a mulasztásokat kipótoljuk. Ha így mérjük fel az elmúlt esztendők munkáját, becsülettel be kell vallanunk, hogy munkánk üteme nem tudott lépést tartani a társadalom fejlődésének ütemévelValóban, ez már nyilt és őszinte beszéd, alapja lehet az eddigi munka reformjának. Csak az a baj, hogy Gombos a mentségek között csupán objektív okokat hoz fel, mint az anyagiak és a személyzet hiánya, a társadalmi szervek bizalmatlansága, stp. Teljesebb és értékesebb lett volna az önkritika, ha a lemaradás szubjektív okait is számbaveszi. Hogy ez nem véletlenül maradt el, kitűnik a „Számvetés“ egyéb megállapításaiból is: „A művelődés szoros függvénye a politikai, gazdasági és társadalmi fejlődésnek és szerkezetnek... A szabadművelődés programja és szervezete a valósághoz igazodott:' Ezen az alapon akarja tehát Gombos a teljes felmentést megkapni. Tételei azonban ellene bizonyítanak. Ha a művelődés valóban egyszerű „függvény", akkor a valósághoz való igazodás talán nem hiba. Ám a művelődés nem csupán „függvény", hanem szerves kölcsönhatásban áll a politikai és gazdasági fejlődéssel. Ezért elvileg is hélylelen volt, hogy a ,.hivatalos“ szabadművelődés bölcs mérlegeléssel alkalmazkodott a politikai erőviszonyokhoz, annál is inkább, mert amint láttuk, a reakció ezt rútul kihasználta. Mindezeket egybevetve ,// társadalmi fejlődés új határkövénél“ a Tanács és az Ügyosztály eddigi önkritikáját nem tarthatjuk kielégítőnek. A szabadművelődés új munkatervihez Hogy népi demokráciánk eddigi politikai és gazdasági eredményeit biztosíthassuk és továbbfejleszthessük, ahhoz fokozottabb kulturális fejlődés szükséges. Ennek előfeltétele a népi demokratikus fordulat tudatosítása. népünk demokratikus öntudatának megerősítése, az általános művelődésbeli elmaradottság megszüntetése. A dolgozók kulturális felemelkedését szabadművelődési tömemnozgalmak nagyban előmozdíthatják. Hogy a szabadművelődés új helyzetnek megfelelő munkatervét elkészíthessük, az új helyzet követelményeiből kell kiindulnunk. Karácsony Sándor az új helyzetet ekkép jellemzi az Űj Szántás ez év májusi számában: ,,.. .az /osztály harc megszűnt, mert az osztálykülönbség falai leomlottak" Ezt megelőzően (Uj Szántás, április) a feladatot a proletárrá nevelésben látja: „Felnőttnevelésünk akkor nyer befejezést, ha huszadik századbeli voltunk olyan büszke öntudatával leszünk proletárok, amilyen büszke öntudattal voltunk polgárok a tizenkilencedik század v ge felé... Nem igaz, hogy a proletár-élet hajszállal is színvonaltalanabl lenne a polgáréletnél. Magasabbrendü az még civilizatórikus elemeit en is, nem is beszélve a kultúrájáról... Csak abban az esetben válhatni k azonban valóban is proletárokká, ha felnőtt emberekhez méltóan t ■ illően viszonyulhatnak felnőtt emberekhez." Az első hiba a; új helyzet teljes félreismerésében van: ha az osztályharc valóban m tgszűnt volna, akkor egészen más feladatok állnának a szabadművelődés előtt. De megszünt-e? Lássuk, mit mond erről a Magyar Dolgozók Jártja programnyilatkozata: „A dolgozó oszlályok hatalom raj utása ellenére azonban inég mindig vannak nagytőkés, sít feudális és fasiszta maradványok a gazdasági, politikai és kulturális életbe L az államgépezetben, a gondolkodásban... A Párt tudatában van anna p, hogy a tőkés elemek békés belenövése a szocializmusba lehetetlen, ho ;y a kizsákmányolók korlátozása, kiszorítása és fokozatos felszámolása m ílhatatlanul kiváltja és fokozza ellenállásukat, tehát kiélezi az osztályba root. Minél inkább veszítik el a nagybirtokosok és 477
