Új Szántás, 1948 (2. évfolyam, 1-10. szám)
1948-08-01 / 8-9. szám
nagytőkések gazdasági erőforrásaikat, társadalmi és politikai hátvédjüket, annál inkább nyúlnak a szabotázs, a kémkedés, a földalatti összeesküvés, ti .demokrácia elleni fegyveres felkelés eszközeihez. A dolgozd ,nép, a munkásosztály vezetésével, a népellenes reakció elleni harcot az államhatalom birtokában vívhatja meg. A Magyar Dolgozók Pártja tudatában van annak, hogy a küzdelem a szocializmus felé fejlődő népi demokrácia erői és a tőkés rend visszaállítására törekvő reakciós erők között nem tekinthető végleg eldöntöttnek addig, amíg a tőkés elemek gazdasági és politikai felszámolása meg nem történt és amíg a nemzetközi imperializmus erői segítséget nyújthatnak a belső reakciónak.“ így állunk az osztályharc kérdésében és a programnyilatkozat elemzésének helyességét nap mint nap lépten-nyomon tapasztalhatjuk. Most az osztályharc megszűntéről beszélni roppant veszedelmes, mert elaltatja a demokratikus erők éberségét, a reakció malmára hajtja a vizet. Hasonló a helyzet a proletárrá neveléssel is. A proletár — fogalmaink szerint — történelmi szerepének ellenére is elnyomott, kizsákmányolt bérmunkás, aki csak láncait veszítheti. „A munkásság nem elnyomott osztály többé és többsége, mely a népi demokratikus állam üzemeiben dolgozik, nincs többé kizsákmányolva. Viszonya a termeléshez, az államhoz megváltozott“ — mondja a MDP programnyilatkozata. Politikai fejlődésünk mai fokán nem a proletárrá nevelés, hanem a proletársors felszámolása van napirenden. Sejtjük ugyan, hogy Karácsony Sándor mást ért proletár alatt, mint amit mindenki ért, de egy ennyire közismert politikai fogalom átértékelésébe nem mehetünk bele, különösen, ha arra nincs semmi szükség. Karácsony Sándor is jói tud|a, hogy az új helyzet új feladatokat jelent. Ismét az Űj Szántás ez év májusi számából idézzük: „A szabadművelődés jelenlegi állapotában a jogi nevelés, vagy mondjuk az ismertebb és népszerűbb nevein: a politikai, világnézeti, ideológiai képzés sürgősebb, fontosabb, liangsúlyozottabb, előbbre való, mint akár a kulturális nevelés akár a szakképzés.“ A politikai és kulturális nevelés, valamint a szakképzés ilyen szembeállítása újból megmutatja, hogy Karácsony mást ért kultúra alatt, mint mi. Másrészt a feladatok ilyen általános megjelölése nem volt jó 45-ben sem, még kevésbbé kielégítő ma: A szabadművelődési mozgalom programjának és tematikájának kidolgozásánál az új helyzet a következő irányelveket tűzi elénk: 1. A művelődésnek csalt altkor van értéke, ha az a legszorosabb kapcsolatban folyik a nép életével, politikai és gazdasági feladataival. Ebből kiindulva a szabadművelődés programjának megállapításánál elsősorban szem előtt kell tartanunk, hogy népünk úgy a belpolitikában, mint külpolitikailag harcban áll a reakcióval, harcban áll az imperializmussal. (Hazánk békés és szabad fejlődését csak a demokratikus nemzeti egység szorosabbra fűzésével biztosíthatjuk. A szabadművelődés egyik legfontosabb feladata a demokratikus nemzeti egység ideológiai alátámasztása. Ennek érdekében ki kell dolgozni: a) A nemzeti történet demokratikus szellemű ismertetését, különös hangsúllyal a szabadságharcokra, a horthyzmns és hitlerizmus elleni küzdelemre. Nemzetünk történetében rá kell mutatni az egyházi reakció szerepére, b) A munkásság, parasztság és értelmiség politikai és gazdasági egymásrautaltságának tudatosítását, c) A régi Magyarország gazdasági elmaradottságának és az új, demokratikus Magyarország megváltozott gazdasági szerkezetének és fejlődési lehetőségének ismertetését, d) Magyarország múltbeli gyarmati helyzetének, külpolitikai kiszolgáltatottságának és a mai, a Szovjetunióra támaszkodó békefront keretében 478
