Új Szántás, 1948 (2. évfolyam, 1-10. szám)
1948-07-01 / 7. szám
Értelmetlenül állunk Lengyel Balázs könyvének utolsó fejezete, az előtt az alig két oldal előtt, melynek címe: „A, fiatalok“. Ha figyelembe vesszük azt a szerepet, amit Lengyel Balázs a fiatalok lapjának szerkesztésével vállalt, nem tudunk magyarázatot találni arra, hogy ilyen sommás és zavart bemutatással intézze el azt a tényleg mai magyar lírát, amely jelentkezésekor bizalommal kötötte össze a nevét Lengyel Balázséval. A befejező jegyzetben felsorolt szempont-kölcsönző kritikusok azért voltak jelentősek, mert sohasem mulasztották el a kortárs jelenségek komoly számbavételét. Ha van, hát ez: a kritikai realizmus. Hubai] Miklós Fuinlyácska-cíuprocska. Az orosz irodalom remekei a magyar ifjúság számára. (Összeállította és fordította Trencsényi-Waldapfel Imre, Franklin). . . Ifjúság számára készült anthológia az orosz irodalom legjavából, de felnőttek és különösen nevelők, ifjúsági munkában dolgozók is nagy haszonnal forgathatják. Éppenséggel az a nagyszerű benne, hogy bár gyerekek számára készült, mégis klasszikusértékű, igazi irodalmat ad. Erre elég bizonyság, ha a kötetben szereplő következő írók nevél említjük meg: Puskin. Lermontov. Gorkij. Majakovszkij. Turqenyev. a két Tolsztoj, Sevcsenko, stb. De vonatkozik ez a kötetben található népmesékre is.. Ügy-e, hogv lehet gyerekeknek komoly irodáimat adni ostoba pósabáesis gügyögés helyett? Trencsényi-Waldapfel Imre már korábban megajándékozta a magyar ifjúságot Puskinnak az aranyhalácskáról és a halászról szóló kedves versijén írott meséjével. Nagyon is tudatosan ad ő klasszikus irodalmat a gyerekeknek. Mint kitűnő pedagógus is tudja, hogy ez így van rendjén. De azt is nagyon jól tudja, hogy a szovjet nevelők is ezt a felfogást vallják. S erre is fel akarja hívni ezzel a kötetkével a magyar nevelők figyelmét. Jó lenne, ha nevelőinkben tudatosulna csakugyan már. hogy egészen kicsi gyerekeknek, óvodába járóknak is csak nemes és jó irodalmi hatásokat szabad és lehet adni és távol kell tőlük tartani mindenképpen a még mindig divatban lévő fűzfapoémákat és értéktelen klapanciákat! Trencsényi-Waldapfel gyűjteménye ezt a tudatosulást elősegítheti s már ezért is hálásak lennénk neki magábanvéve, de különben is jó munkál végzett. Kovács Ferenc Uj orosz elbeszélők (ford. Szőllősy Klára és Trencsénvi-Waldapfel Imre. Révai). Fordítóink igen örvendetes módon egyre gyakrabban fordulnak nem csupán az orosz, hanem a szovjet irodalom felé is. Ez azért is nagyon jó, mert fordítás-irodalmunk még ma is aránytalanul szegényebb orosz írók műveiben, mint például nyugati remekművekben. Másrészt meg a szocialista irodalmat ma nyilvánvalóan és majdnem kizárólagosan a szovjet írók művelik egyelőre. A világ többi írói s így a magyar írók is kétségtelenül tőlük tanulhatnak a legtöbbet. Ehhez a kötethez hasonló anlhológia a szovjet irodalom remekeiből már jelent meg a Nyugat kiadásában. még a harmincas években, de ez a mostani mindenképpen gazdagabb. színesebb és tartalmasabb annál, hiszen egv egész sereg olyan íróval ismerkedünk meg benne, aki a Nyugat dekameronjának megjelenése óla tűnt fel vagy abba még nem kerülhetett bele akkor. Azpnkívül az új világháború és az új fejlődés élményeiből is születtek pompás remekművek, amelvek igen figyelemreméltóak, különösképpen a magyar olvasók számára. Gorkijjal kezdődik a gyűjtemény. Ez természetes is így, hiszen valóban Gorkij realizmusával kezdődik a szovjet irodalom. A nálunk ismertebbek közül Alexei Tolsztoj, Sotohov, Faggejev. Szimonov, Ehrenburg. Katajev, llf és Petrov egykét jól kiválasztott elbeszélését olvashatjuk ebben a kötetben. De ilyen írók munkáival is találkozunk már befine: Szergejev-Censzkij, Gorbátov, Kozsevngikov, üáizsov. Szoboljev, Iljenkov, akikről, el kell ismernünk. az átlagos magyar olvasó sajnálatos módon vajmi keveset tudott eddig s többnyire azt a keveset is rosszul. Itt most sajátmaguk beszélnek magukról. A kötethez Barabás Tibor írt rövid bevezetést. Irodalomtörténeti jegyzetek teszik teljesebbé a kötetet. Kovács Ferenc 439
