Új Szántás, 1948 (2. évfolyam, 1-10. szám)
1948-07-01 / 7. szám
FOLYÓIRATSZEMLE A jövőben szeretnénk olvasóinkat rendszeresen tájékoztatni folyóirataink felől. Legjobb volna ugyan, ha a szabadművelődés minden munkása számára hozzáférhető lenne valamennyi számottevő folyóiratunk. Ennek azonban egyelőre sok akadálya van. S bár az ilyen rezümék ép oly kevéssé pótolják magukat a folyóiratokat, mint a tartalmi kivonatok az irodalmi alkotásokat, olvasóinknak mégis legalább általános tá jékoztatást tudunk adni arról, mi minden foglalkoztatja irodalmi, szellemi életünket és talán némi irángítást is adhatunk atekintetben, hogg az őket szeméig szerint közelebbről érintő problémák megoldásához hol keressenek közelebbi útmutatást. ' Hat folyóirat több mint félévi termése van előttünk. Ezek: Csillag, Maggarok, Válasz, Fórum, Valóság, Táisadajmi Szemle. Ha helyszűke mialt nem is mehetünk vissza ismertetésünkben egészen a felszabadulásig, ami pedig nem lenne érdektelen, sem pedig hálátlan feladat, legalább ez év elejéig visszalapozunk, illetve a múlt esztendő végéig, tekintettel arra, hogy folyóirataink decemberi, karácsonyi számában éppen számos fontos írás látott napvilágot. (A következőkben a folyóiratok címét takarékosság okából csak kezdőbetűkkel fogjuk jelölni, a fenti sorrendben: Cs, M, V, F, Vg, T Sz. A betűk mellett lévő számok közül pedig a 12 az illető folyóirat múlt évi decemberi számát jelenti, a többi számok pedig az idei esztendő megfelelő hónapját.) Vidéki folyóiratainkról külön alkalommal adunk majd számot. Összehasonlítva folyóiratainkat a régebbiekkel, mindenkinek feltűnhet: mennyivel többet foglalkoznak politikai, gazdasági, társadalmi kérdésekkel, mint a régebbi hasonló folyóiratok. Természetes velejárója ez annak az általános tájékoztató, népnevelő munkának, mely minden területen megindult a felszabadulás óta és amelyből folyóiratainknak is ki kell venniük a maguk részét. így a Csillag mindjárt bemutatkozóul, első két számában teljes terjedelmében nyilvánosságra hozta a Békepárt 11)44 januárjában készült memorandumát, mely sajnos hasztalan követelte az akkori magyar kormánytól politikánk változását, de amely fontos történeti dokumentuma annak, hogy a magyar szellemi élet legjobbjai akkor sem árulták el lelkiismeretűket. — A V 4 számában Bibó István „Eltorzult magyar alkat, zsákutcás magyar történelem“ című hosszabb tanulmányban veti fel ismét a kérdést: imi a. maggar a maggarban? A magyar nép újkori történelmének különböző szakaszait vizsgálva keresi a választ elsősorban arra: miért nem tudott a magyarság a nagy katasztrófák idején helytállani, történetének ezek a kudarcai sajátos alkatából, tehát szükségszerűleg következtek-e? Végül arra a megállapításra jut, hogy „a magyar jelleg megismerésére irányuló törekvés és a magyarságnak, mint közösségnek a megújítására irányuló erőfeszítések közölt nincs magától értetődő, egyértelmű kölcsönhatás“, szükségszerű kapcsolat. Ez pedig azt jelenti, hogy többet segítenek a magyar léleknek önmagával való meghasonulása ellen a földreform vagy a népi kollégiumok, mint a magyar lélek minéműségén való bármiféle löprengés. Néhány fontos cikk politikai életünk egv-egy konkrét kérdését vizsgálja. — Veres Péter „Az új magyar sorskérdéshez“ (V 2) című cikkében felveti a problémát: mi lesz az agrár foglalkozású lakosság túlnépesedésével, ha el akarjuk kerülni a birtokok újabb, illetve további elaprózódását? — Mód Aladár „Egyház és demokrácia“ (T Sz 12) című cikkében a történelmi materializmus álláspontjának ismertetését a következőkkel zárja le: „Az egyház ma is válaszút előtt áll. A döntés ma bizonyos 440 SAJTÓSZEMLE
