Új Szántás, 1948 (2. évfolyam, 1-10. szám)
1948-07-01 / 7. szám
K Ö N Y V E K KÁLLAI GYULA: A Magyar Függetlenségi Mozgalom, 1936—1945 (Szikra). 1944—45 telén nemcsak az ország dőlt romba, a magyar nemzeti öntudatnak is csak roncsai maradtak. Még. a hűséges hazafiakat is a tehetetlenség és a szégyen keserves érzése gyötörte meg. Milliók számára vált problémává: miért nem volt kiút a katasztrófából? Hogy kellett volna csinálni, hogy ne jussunk idáig? Voltak, akik a fajtájukat, átkozták, mások a háborús kormányok és Horthy elszalasztott lehetőségein törték a fejüket. De hogy a. tehetetlenségünknek mi volt az igazi háttere, kevesen értették meg igazán. Kállai Gyula könyve elsősorban erre ád választ. Miért volt olyan nehéz az ellenállás, miért vitte olyan kevésre a Függetlenségi Mozgalom? De másrészt: minek köszönhette mégis, hogy ha a háborús eseményeken nem tudott is sokat változtatni, de a felszabadulás utáni első napokra már komoly káderekkel, szervezett erőkkel foghatott az új Magyarország felépítéséhez? Kállai az okokat részletesen kifejti. Egyik ilyen ok: az illegális Kommunista Párt tagjainak állandó életveszedelme, sorozatos lefogatása, kivégzése s emiatt a párt hatóerejének korlátozott volta. Másik ok: a huszonötéves Horthy-rezsim hallatlanul megszervezett erőszakrendszere, brutalitása és népbiitító propagandája. Harmadik ok: ä magyar uralkodó rétegnek az egész nemzet életét semmibe vevő rideg önzése s az, hogy a náciktól mindig kevésbbé'félt,.mint a Szovjetúniótól. Negyedik: a legális magyar ellenzéki pártok behódolása a kormánynak, később pedig az angolszász segítségre építő, irreális politikájuk. Ezek voltak a főokok, de ezek mellett persze a magyar társadalmi, gazdasági és politikai élet, a történelmi fejlődés még számtalan kedvezőtlen körülményt teremtett a magyar ellenállás számára. Elég az hozzá: ami mégis csak történt, az legnagyobb részben az állandóan üldözött, hajszolt, legjobb embereit sorban elvesztő illegális Kommunista Párt érdeme volt. A kommunisták nélkül nem jött volna létre a' Magyar Front sem, mely a felszabadulás után Magyar Nemzeti Függetlenségi Front néven vette át az ország sorsának irányítását. Ma, amikor a néhány esztendeje tönkrezúzott magyarság egyre inkább megépül és magára talál, tanulságos olvasni a háború alatti események hiteles történetét. Hiszen akik akkor életüket nem nézve küzdöttek a magyar nép szabadságáért, azok vetették meg mai fejlődésünk alapját. Néhol nem érezzük elég konkrétnak a könyv tárgyalási módját, mintha még , most utólag sem akarna mindent nyíltan elmondaná. De az ellenállási mozgalomról mégis alapos, hü képet kapunk. A magyar történelem talán legnehezebb néhány esztendejének dokumentumai tárulnak fel előttünk. Hogy ma mincfent tisztán láthassunk, ismernünk kell ezt a könyvet is. Görzsönyi György KOSSÁ ISTVÁN: Dunától a Donig (Athenaeum). Kossá István a 401-es különleges munkásszázad keserves útját mondja ei a „Dunától a Donig“. A század tagjai a szakszervezeti mozgalom irányítói, a Szociáldemokrata Párt néhány funkcionáriusa és zsidók. Hű képe ez a- könyv Horthy 1942-es fasiszta Magyarországának. Ott van az kérhető Peyer, aki „biztosítja“ a baloldaliakat, hogy kíhurcolásukat meg fogja akadályozni, „mert majd tárgyal Horthy val.“ Muray, a kegyetlenségéről hírhedt alezredes, parancscsal bocsájtja útnak a keretet: „díszítse fel ezekkel az Ukrajnái fákat“. A keret, ez a szadistákból, gyáva, félrevezetett emberekből, gonosz, álszent rablógyilkosokból álló csoport: a fasiszta ország termelte páriák. És végül a század csoportja: az üldözött félrevezetettek, akik még a kiállott szenvedések, megaláztatások után is Horthy Magyarországával azonosítják magukat. Es a „kollek-435
