Új Szántás, 1948 (2. évfolyam, 1-10. szám)
1948-07-01 / 7. szám
\ PARASZTOK OLVASMÁNYAIKRÓL I • ; , ■■ Megkértük egyik paraszt ügy vezetőnket, számot ion ■ be olvasóinknak arról: hogy tett parasztember létére szenvedélyes könyvolvasó? örömmel vennénk másoktól is hasonló beszámolót. Kedves Szerkesztő Barátom! Veszprém vármegyei szabadművelődési felügyelőtől kapóit felhívásra elhatároztam magamat arra, hogy az Üj Szántás számára írjak magamról valamit. Mindent szívesen csinálok, írok, dolgozok, de magamról se írni, se beszélni nem igen szeretek. Az első kérdés: hogyan lettem páraszt létemre olvasó ember? fin, mikor olvasni kezdtem, nem ember, csali emberpalánta voltam, szóval még csak 10 éves. Nem volt elég az iskolai könyv, más is érdekelt, leginkább a jó mese, kalandos történet. így az összetakarított kis pénzemen először 10, azután 20, később 50 filléres füzeteket hozattam. Ahogy fejlődteiti s értelemben gyarapodtam, az olvasási igényem is nőtt s mindig nagyobb, komolyabb könyveket szerettem olvasni. Már 16 éves koromban gazdasági heti újságot járattam, a Néplapot. Pár év múlva a Szabad Szó heti újsággal ismerkedtem meg és lettem előfizetője. Akkor a Szabad Szónak volt egy könyvsorozata, ami a világtörténelemről szólt (jégkorszak, kőkorszak, bronzkorszak, vaskorszak és a nagy francia forradalom).. Ezekből a könyvekből ismertem meg nagyjából a világot. Elnyomókat és elnyomottakat, forradalmakat és forradalmárokat, vallásalapítókat és vallásokat, a vallásoknak az emberiségért kifejteit áldásos munkáját és az emberiség felett gyakorolt nagy halalníát. Többek között itt ismerkedtem meg az 1514. évi Dózsa-féle parasztforradalommal s annak gyászos bukásával. a Werbőczvyféle jobbágyelnyomó törvényekkel és rendelkezésekkel. Azután sokat olvastam gazdasági szakközleményeket (állattenyésztés, talajművelés. növénytermesztés, kertészet és a mezőgazdaság gépesítéséről), ez természetes is, hiszen ez volt a foglalkozásom, szerettem mindennel tisztában lenni. A sok olvasás még mindig nem elégített ki. habár sok érdekeset és szépet találtam. De vágyódtam valami komolyabb, nemesebb után s így. akadtam először Mikszáthra s annak 20 könyvét megvettem részletre. Ez már számomra komolyabb valami volt, sőt'az én észjárásomnak és gondolkodásmódomnak túlmagas volt, egyszóval az első olvasásra nem értettem meg. Mindennel ki voltam békülve. de az idegen szavakkal nem. azt sokáig nem értettem, csak következtettem. Később az iskolában felfedeztem egy lexikont s annak segítségével könnyebben ment az olvasás. 28 éves koromban megismerkedtem egy fiatal festőművésszel, aki többszöri beszélgetés után felfedezte bennem a szenvedélyes olvasót s az igazi komoly irodalommal azon keresztül ismerkedtem meg. Többek között Szabó Dezső. Móricz Zsigmond. Szabó Pál. Illyés Gyula, Veres Péter már megjelent műveivel s még számos külföldi és magyar remekíróval, így Kropotkin nagyherceg: Egy forradalmár emlékiratai. Gorkij: Az anya, Dosztojevszkij: Bűn és bűnhődés, báró Eötvös József: 1514. Széchenyi Kossuth, Petőfi, Arany. Ady stb., stb. A 30-as évek második leiében „egész 421
