Új Szántás, 1948 (2. évfolyam, 1-10. szám)
1948-07-01 / 7. szám
komoly folyóiratokat járattam. Az előbb említett művésszel való beszélgetésből s a folyóiratokból, illetve ezeken keresztül ismerkedtem meg a különböző irodalommal, költészettel, művészettel s külön a népművészettel, nótáinkkal, műdal, magyar nóta és népdalaink sokaságával, későbben népi táncainkkal, e két utóbbinak a helyes irányba való fejlesztésével és a velük való élés helyes mértéktartásával, nehogy népi romantikába essünk. Végül a imagam művelődésén keresztül a parasztság művelődési lehetőségéről kívánnék' szólni. Általában parasztságunkban megvan a művelődés iránti érdeklődés. De sokszor külső körülmények akadályozzák. Ilyenek: könyv- és könyvtárhiány, nagyon sok helyen olyan épületek,, helyiségek hiánya, ahol minden gátlás nélkül összejöveteleket, előadásokat lehetne tartani és könyvtárakat lehetne elhelyezni és ahol a rendszeres olvasásra rá lehet szoktatni és nevelni népünket. A másik: még mindig túlzsúfolt parasztságunk munkája, emellett alacsony az élelszínvonala, viszont az igényei neki is megvannak, ezek mellett kicsit lassabban megy a művelődés. De nem osztom a nézetemet azokkal, akik azt« állítják, hogy parasztságunk nem akar művelődni. Hogy mit olvassunk? Az olvasásra rászokott ember mindent szívesen olvas, csak a kezdő olvasó nem szereti a hosszú és tartalmas könyvet, inkább a kisebb, füzetszerű tanulmányokat és írásokat. Minden esetre minden faluba olyan könyvtáros kellene, aki maga is olvasott ember, aki ismeri a falut és a falu is elfogadja, s ő azután mindenki kezébe olyan könyvet ád, amit élvezettel olvas. Ifjúságunkat pedig úgy lehet összehozni, hogy népdalokat, népi táncokat tanítunk velük és időközönként szerepeltetjük őket, de nemcsak a saját falunkban, hanem más községekben is. Amennyiben az Űj Szántásban leközlik ezt a pár sor írást, szívesen veszem bárki hozzászólását és bírálatát. Dudar, 1948 július 8. % Baráti köszöntéssel: Csoá Sándor ADY-SZEMINÁRIUM FALUNKBAN Nem lesz érdektelen, ha leírom azt az utat. amit meg kellett tennünk, parasztoknak és nekem, amíg a közös művelődési munka megindulhatott, amely végülis megkapta ezt a tetszetős, városi fogalmakkal elhatárolt címet: Ady-szeminárium parasztok számára. Nyolc esztendős városi élettel megelégedve, szabad elhatározásból — kisnemes parasztok hívására — letelepedtem ebben a vasúttól távoli Bakony-széli faluban. A többi elvégzendő feladat között azt is várták’ tőlem, hogy a nagyon szabadjára hagyott legényifjúságot megfegyelmezzem s vezessem. Az első napok ünnepi hangulata elnémította á bátor őszinteséget, pedig kikívánkozott belőlem, hogy a mutatós fegyelmezés és vezetés tetszetős tulajdonsága hiányzik természetemből. De mit is ér recsegő hanggal, ráncolt homlokkal vagy akár oktató, öregesenbölcs szavakkal lecsendesíteni a nyugtalanság esztendeit élő legénysereget egy-két órára, ha azután még szabadabban és féktelenebbül éli a maga világát csakazértis, éppen a szigorúság ellenére. Vezetésük sem olyan egyszerű, hiszen ők tudják, ők élik a falu életét s elmúlt nemzedékek 422
