Új Szántás, 1948 (2. évfolyam, 1-10. szám)
1948-07-01 / 7. szám
' ( század második felében élt orosz antropológus életét beszéli el a film. A történetet ismeri már a magyar közönség Hegedűs Géza hasonló című könyvéből. (Ügy tudjuk, az ősszel megjelenik magának Mikluha Maklajnak úti naplója is magyar fordílásbart.) Az első kép: az öreg, megLört tudós, aki tulajdonképpen senki és semmi a nagy világpolitikában, tiltakozó levelet ír Bismarck kancellárnak a német gyarmatosítók állal Üjquinea bennszülöttei ellen elkövetett kegyetlenségek miatt. Közben újságíró érkezik, az öregember elmondja neki életét, így visznek vissza a film következő képei Mikluha Maklaj fiatal éveibe. Diákkorától az a kérdés foglalkoztatta: van-e különbség a fajok között, igaz-e, hogy eggik vagy másik faj magasabbrendű a többinél és így joga van azokat leigázni, kizsákmányolni? Jelentéktelen támogatást kap csupán, mégis elindul Űjguineába. Újgumea iránt a németek is érdela<• lödnek, de egész niás szempontból: nyersanyagokat keresnek, gyarmatosítani akarják a szigetet, a bennszülött nem ember a szemükben, csak állat vagy puszta eszköz! Mikluha Maklaj az első európai, aid partra száll az óceánnak azon a vidékén. Fegyvertelenül megy a bennszülöttek közé, akik nem éppen barátságosan fogadják a soha nem látott fehér embert. A lándzsákról) la kör fenyegetően szorul körülötte, ha egyetlen bizonytalan vagy heves gesztust tesz. azonnal végé. De lélekjelenléte kisegíti, lefekszik, lehúzza cipőjét és átengedve magát kimerültségének, elalszik. Hadd lássák, nem fél tőlük, mert nem akarja bántani őfeet. Ez az első találkozás, ébredése után megindul az ismerkedés. De nem oly könnyű megtörni a bennszülöttek gyanakvását. Magával hozott kis fekete tolmácsa lázas beteg lesz, haldoklik, a bennszülöttek őt gyanúsítják, hogy megrontotta a gyereket. Élete megint halálos veszedelemben forog. Kezében a puska, milyen könnyű volna elnémítani őket a tüzes ménkövei. De Mikluha Maklaj tudja, hogy a pillanatnyi könnyű menekvés árán örökre elveszítené barátságuknak még a lehetőségét is. S mikor a nyomában járó német utazó egymásra uszítja a haroos törzsekét, hogy zavart keltsen, Mikluha Maklaj viszont összebékíti őket. (Erre jó volt neki a puska, jó nagyot durrant, mikor a levegőbe lőtt vele s utána olyan csend támadt, hogy mindenki megértette szavát.) Közben évekig a legnagyobb önmegtartóztatás és áldozatok árán végzi köztük kutatómunkáját, koponyákat, csontokat méregetve, meteorológiai s más tudományos adatokat gyűjtve. Egyetlen ambíció hajtotta és sikerült is bebizonyítania, hogy az újguíneai feketék ugyanolyan emberek, mint, ő, mint mi európaiak. hasonló körülmények között ugyanolyan fejlődés lehetőségei előtt állnak, mint a mi népeink. A történet vége szomorú: az angolok hideg üzleti számítása, a németek gátlástalan hódító szelleme elsöpörte Mikluha Maklaj erőfeszítéseit és katasztrofális pusztulásba vitte a pápuákat. Az angolok állatkertben mutogatták Ausztráliában Mikluha Maklaj fekete barátait, rácsok közt, mint majmokat, a németek halomra gyilkolták őket a civilizáció pompás fegyvereivel. * Technikai szempontból ez a film nem olyan tökéletes, mint az előbbi. Láttunk már számos szovjetfilmet, amelynek nyomán azt éreztük, hogy készítői sem költséget, sem fáradságot nem kíméltek s tökéleteset alkottak. ,,Az óceán vándora“ egyszerű eszközökkel készült. Az őserdőnek nem mindig hisszük el, hogy őserdő, a bennszülöttekről lerí, hogy nem Űjguineán bennszülöttek, csak feketére mázolták őket. De ha arra gondolok, hogy ez a film bejárta az európai és ázsiai szovjetköztársaságok városait és'falvait, ezer és ezer egyszerű ember előtt vetítették, akiknek ezek a technikai hiányok latig tűnhettek fel, akkor minden ellenvetést előre elhárítva tehetem fel a kérdést: melyik film képviseli a humanitást? „Habari“: így és erre nevel a film Angliában és a brit gyarmatokon. ,,Az óceán vándora“: így és erre neveli á film a Szovjetunió népeit. Különben is könnyű az angoloknak technikailag 'tökéletesebb filmet készíteni. Telik rá/a feketék olcsó munkabéréből és az afrikai piacok óriási bevételeiből. Azoknak a gyarmati népeknek megrablásából, akiket azután éppen az ilyen filmek hatása alatt tartva akarnak továbbra is megtartani a babonás hitben: milyen nagy a fehérember, nincs nagyobb dicsősége a feketének, mintha őt szolgálja. Nem tart már sokáig. A jövő filmen, valóságban egyaránt a humanitásé. 420
