Új Szántás, 1948 (2. évfolyam, 1-10. szám)

1948-01-01 / 1. szám

birtokosok és nagytőkések külföldi szövetségeseikkel társulva meg akarták dönteni a fiatal szovjet hatalmat. Több évig tartó polgárháborúban kellett az orosz népnek védelmeznie azt a jogát, hogy a maga módja és akarata szerint rendezhesse be demokratikus állami és társadalmi életét.

Az új rendnek egyik legveszedelmesebb ellensége az analfabétizmusa volt. A nép millióit és tízmillióit kellett felrázni és sorompóba állítani a forradalom vívmányainak megvédésére. Viszont az írni-olvasni nem tudó ember kívülállód a politikán. Az aktív politikai életbe való bevonásának előfeltétele volt, hogy először az ábécére tanítsák meg. Ezért az analfabétizmus felszámolása a forradalom győzelmének első pillanatától kezdve egyik legfontosabb feladata volt a szovjet kormánynak. Amíg azonban folyt a polgárháború, e feladat megoldása csak "lassú .ütemben haladt előre. 1920-ban, a polgárháború befejezésekor, az írniolvasni numludók száma még mindig 6O0/0 körül volt.

A katonai feLadalök, a köztársaság védelmének megoldása után. a gazdasági újjáépítés, az ipar és mezőgazdaság életrekeltésének nehéz "feladata" került sorra. Itt nem arról voít szó, hogy egyszerűen helyreállítsák a régi gazdasági keretekei, hanem arról, hogy modern alapon, a tudomány legújabb vívmányai alapján, a modern technika segítségével megteremtsék a szocialista társadalom gazdasági alapját. Nem elég megérteni -mondotta Lenin — hogy mi az a villamosság, ismerni kell annak technikai alkalmazását is, ágy az-ipar, mint a mezőgazdaság egyes ágaiban. Az analfabétizmus az ország gazdasági újjáépítésének, az iparosításnak, a szociálizmus építésének is kerékkötőjévé vált. A kulturális elmaradottság gyors felszámolása nélkül lehetetlen volt a további előrehaladás. Az októberi forradalom azonban, amikor a dolgozó nép kezébe adta az államhatalmat, megteremtette a kulturális átalakulás politikai előfeltételeit is.

Mily rétegek között volt erős az analfabétizmus? A városokban az elmaradt szakmák munkásai-között, a szezonmunkások között, a faluból a városba özönlő munkások közöli. Különösen az épílömunkások és lexlilmúnkások sorában volt igen sok az írni-olvasni nemtudó. A nők írástudatlansága falun és városban egyaránt felülmúlta ja. férfiakét. A falu analfabétizmusa felülmúlta a városi lakosságét. A cárizmus igája alól felszabadult elmaradt népek között pedig teljes volt az analfabétizmus.

Az analfabétizmus likvidálása elsősorban állami feladat volt. A szovjet kormány óriási áldozatokat hozott az analfabétizmus leküzdése érdekében. A város és falu kultúrájának emelésére és politikai felvilágosítására alakult szovjet közművelődési központ, a „Glavpolitproszev}ei‘ feladata volt mindenekelőtt az analfabétizmus elleni harc szervezése és vezetése. De nemcsak állami feladat volt az analfabétizmus elleni harc. Részlvettek benne a dolgozók társadalmi szervezetei is, elsősorban a szakszervezetek, a szövetkezetek, az ifjúsági szervezetek, a nőszervezetek, a faluvédnökségi egyesületek, stb. Különös szerepet játszott az analfabétizmus elleni harcban a ,.Le az analfabétizmussal!" nevű egyesület („Obscseszlvo do lőj nyegrainotnoszlil"), mely a forradalom első éveitől kezdve társadalmi úion szervezte az- ánalfabétizmus likvidálását. Ennek az egyesületnek messsze elágazó szervezetei, helyi csoportjai voltak a gyárakban es üzemekben, talmi és városon. Tagjainak száma többszázezerre rúgott: Felkutatta az analfabétákat, csoportokat szervezett az írni-olvasni nemtudók tanítására, tanszereket, ábécés könyveket szerzett be, helyiségeket biztosított a tanítás számára.

Ez a megfeszített munka már néhány év múlva jelentős eredményeket tudott felmutatni. 1926-ban, tehát a forradalom kilencedik évében az írni-olvasni tudók száma a Szovjetunióban már elérte az ö0 százalékot. Az iparosítás gyors üteme azonban megkövetelte az analfabétizmus legrövidebb időn belül való teljes felszámolását. A széles néptömegek egyre növekvő törekvése kulturális színvonaluk emelésére ugyancsak gyökeres fordulatot követelt ezen a téren. A kérdés nagy politikai jelentőségét mutatta az a körülmény is, hogy a Szovjetunió kommunista pártjának központi bizottsága is külön határozatban foglalkozott az analfabé-