Új Szántás, 1948 (2. évfolyam, 1-10. szám)
1948-01-01 / 1. szám
tizmus ügyével. 1929 május 17-én kelt határozatában javasolta a központi bizottság, hogy az addig szerzett tapasztalatok alapján egységes terv, az erők és eszközök, valamint az összes társadalmi szervezetek széleskörű öntevékenységének egységesítésével folytassák az analfabétizmus elleni harcot. A kommunista párt és az ifjúsági szövetség tagjainak, a főiskolás és középiskolás diákoknak, pedagógusoknak, a városi és falusi értelmiség egyéb csoportjainak bevonását ajánlotta a bizottság. A legváltozatosabb módszereket alkalmazták az analfabétizmus felszámolásában. Az egyes csoportok nyilvános értekezleteken, sajtó útján, fali újságokban adtak számot végzett munkájukról. Értekezletekre hívták egybe az analfabétákat és félanalfabétákat, hogy felderítsék az okokat, amelyek akadályozzák az írástudatlanság megszüntetését. Az írni-olvasni tudók védnökséget vállaltak az analfabéták felett, segítettek nekik az írni-olvasni tudás elsajátításában. Az ifjúsági és nőszervezetek és az üzemi szakszervezeti bizottságok különösen nagy munkát végeztek az analfabéták felderítésében és toborzásában, az egész szervező munkában. A gazdagabb szakszervezetek anyagi eszközeikkel is résztvettek az analfabétizmus elleni harcban. Az analfabétizmus likvidálására irányuló munkát össszekapcsolták a tömegek közt végzett politikai felvilágosító munkával is. Rövid előadásokat tartottak az általános helyzetről, kirándulásokat rendeztek múzeumokba, a klubokban műsoros irodalmi és zenei előadásokat rendeztek az analfabéták számára, bevonták őket a társadalmi szervezetek munkájába s ily módon is serkentették őket az írás-olvasás gyors elsajátítására. Nagy nehézségek mutatkoztak a keleti köztársaságokban, egyes nemzeti kisebbségek körében, ahol csaknem teljes analfabétizmus uralkodott. A muzulmán vidékeken különösen figyelemmel kellett lenni a nők helyzetére, akiket csak a forradalom szabadított fel rabszolgahelyzetükből. É vidékeken külön csoportokat szerveztek a nők számára és különös gonddal kellett előkészíteni az oktatókat a helyi lakosság köréből. A női analfabétizmus gyors likvidálása szükségessé tette, hogy kiküszöböljék az életkörülményekből és munkaviszonyból folyó akadályokat, melyek gátolták a munkás- és parasztasszonyokat abban, hogy résztvegyenek az írás-olvasás elsajátításában. Alkalmazkodni kellett tehát életviszonyaikhoz, gyakran el kellett menni lakásukra és ott egyenként oktatni őket. alkalmazkodni kellett az éjjeli vagy nappali szakmányhoz, gondoskodni kelleti a csecsemők és kisgyerekek felügyeletéről, míg anyjuk a tancsoportban volt elfoglalva, stb. Mindez nagy körültekintést és hajlékonyságot követelt. Nem lehet említetlenüi hagyni a Vörös Hadsereg szerepét sem az analfabétizmus likvidálása terén. A Vörös Hadsereget egy katona sem hagyhatta el anélkül, hogy ne tanult volna meg írni-olvasni. A harmincas években azonban, amikor az analfabétizmus már csökkenőben volt, kötelezővé tették, hogy az újonnan bevonulok, ha analfabéták voltak, még a hadseregbe való bevonulás előtt megtanuljanak írni és olvasni, nehogy ez a katonai kiképzéstől vegyen el időt. A kötelező iskolai oktatás eredményekép a hadseregben hamarosan megszűnt az analfabélizmus, sőt a katonák nagy száma középiskolai képzettségre tett szert. Az állam és a társadalom erőinek ilyen összefogása tette lehetővé, hogy a Szovjetunióban alig pár esztendő alatt szinte teljesen felszámolták az analfabétizmust. 1934-ben az írni-olvasni tudók száma elérte a lakosság 90<>/o-át. Ma az írástudatlanok száma még kevesebb, csak az öregek közt vannak még analfabéták. Míg a cári időkben tudós embernek tartották falun azt, aki üggyelbajjal alá tudta írni nevét vagy el tudta olvasni a kalendáriumot, miután elvégezte az egyházközségi iskola kél osztályát, ma mindennapi jelenség, hogy a parasztok gyerekei felsőiskolát vagy középiskolát végeznek. így péidául az ukrajnai Miskovicsi faluban (Bobrujszki kerület) a forradalom előtt a lakosság 98o/0-a analfabéta volt s csak nagynehezen találtak írástudót, ha levelet kellett írni vagy elolvasni. Ma ebben a faluban minden ötödik ember legalább 7 osztályt végzett és minden 33
