Új Szántás, 1948 (2. évfolyam, 1-10. szám)

1948-04-01 / 4. szám

nek...“ A második pontot („Felelős minisztérium Budapesten“) így magyarázza: „Ez azt teszi, hogyha már királyunk külső országban lakik is, helyette legyen nekünk az országban olyan kormányunk, mely mindent elvégezzen s ne kelljen nekünk Bécsbe mennünk ügyeink el­intézése végett.“ A negyedik pontnál (törvény előtti egyenlőség) többek között ezeket jegyzi meg: „Nincs többé az a botránköztató megkülön­böztetés, hogy a két vétkes közül, ha egyik nemes volt, az csak be­záratott, a nem nemest pedig azonkívül botozták is.“ Úgy látszik, hogy a különböző rémhírek már ekkor is élénken virágoztak, mert itt szük­ségesnek tartja még megjegyezni: „Mi a vallási egyenlőséget illeti, nem azt teszi mintha mindnyájunknak reformátusokká (kálvinistákká) kel­lene lennünk, mint némely gazok kendteket elámítani igyekeznek, ha­nem abban áll, hogy egymást szeressük, mint Krisztus tanítáA ma­gyarázatok között az egyik legérdekesebb az ötödik pontról, a nem­zeti őrseregről szól. Érezte, hogy ennek a megmagyarázása és meg­értetése nem a legkönnyebb dolog, ezért azután, hogy minél nagyobb kedvet csináljon a katonáskodáshoz, ezt a példát hozza: „... akinek például csak 10 hold földje van, talán vezér, akinek pedig 1000 és több holdnyi birtoka van, mint egyik másik volt földesúrnak, talán csak közlegényként szolgál.“ Ügy látszik a reakció a hadviselést is felhasználta álnok bujtogatása közben, mert különben nem fűzte volna hozzá a fentiekhez a következőket Táncsics: „Ne higgyenek kendtek tehát azon gazoknak, kik azzal ámítgatják az embereket, hogy min­denki mindig csak katonáskodni kénytelen s a miatt a földét nem munkálhatja.“ Láthatjuk, hogy minden esetben a legegysz n-űbb példán igyekszik megmagyarázni a falusiak számára érthetetlen tételeket és minden jó alkalmat felhasznál, hogy egyben neveljen is. így magyarázza meg az első számban az általa ajánlott kend megszólítástól való idegenkedés­nek az okát: „...eddig a kend szót még közülünk is sokan nem sze­rették, de mért nem szerették? azért, mert az mindig olyan megvetés­sel volt kimondva, hogy az embert bosszantotta, azon polgártársaink, kik posztóköntösben járnak s mással, nem földmíveléssel foglalkoznak, azt gondolák, hogy a csupa posztó köntésnél fogva valami elsőséggel bírnak: de az idők megváltoztak, most már az okos, értelmes ember nem a ruha és cím szerint ítéli polgártársát, tehát a kend megszólí­tással nem jár többé megvetés ...“ Hogy mennyire éles szeme volt és hogy milyen hamar meg tudta különböztetni az igazi forradalmat az álforradalomtól, arról mindjárt az első számban tanúbizonyságot tesz. A külföldi hírek között Ausztriá­ról ezeket írja: „Becsben is megvolt a forradalom, de úgy látszik, hogy csak a neve volt, habár vér is folyt.“ Az olasz eseményekről viszont lelkendezve számot be: „Milánó és Velence városok köztársasá­got kiáltottak ki... Valóban kebellázító is volt az, miként eddig az uralkodók, fejedelmek, kormányok csak úgy intézkedtek a nemzetek és országok fölött, mintha ezek bitang puszták s rajta a népek, lege­lésző marhák leltek volna ..A lelke mélyén köztársaságpárti, de még nem látja itt az időt, hogy itthon a királyság ellen izgasson. Annál hevesebben küzd a régi királyimádat ellen s az április 16-án meg­jelent 3. számban igyekszik megmagyarázni a nemzet és a király kö­zölt létesült új viszonyt: „...eddig úgy volt szokáslxm — írja — az volt a hiedelem, hogy minden, ami jó az országra nézve történik, az egyedül a királytól származik, a királynak kell köszönni, ez bal­vélemény és kárhoáatos a nemzette nézve... Faluhelyen minden ember tudja, hogy nem a bíróiul kell kérni mi a községre nézve szükséges és hasznos, hanem a község elhatározza, aztán a bírónak kötelessége csak az, hogy e határozatot végrehajtsa, annak teljesedését eszközölje Ami a falunak a bíró, az a nemzetnek a király s amilyen viszony áll fenn a falu közönsége és bírája között, ugyanannak kell fennállnia a nemzet és király között. A Munkások Újsága mind népszerűbb lett, mind többen és többen olvasták. Táncsics itt is, a terjesztésnél is a realitások emberének mu-215

Next

/
Oldalképek
Tartalom