Új Szántás, 1948 (2. évfolyam, 1-10. szám)
1948-04-01 / 4. szám
nek...“ A második pontot („Felelős minisztérium Budapesten“) így magyarázza: „Ez azt teszi, hogyha már királyunk külső országban lakik is, helyette legyen nekünk az országban olyan kormányunk, mely mindent elvégezzen s ne kelljen nekünk Bécsbe mennünk ügyeink elintézése végett.“ A negyedik pontnál (törvény előtti egyenlőség) többek között ezeket jegyzi meg: „Nincs többé az a botránköztató megkülönböztetés, hogy a két vétkes közül, ha egyik nemes volt, az csak bezáratott, a nem nemest pedig azonkívül botozták is.“ Úgy látszik, hogy a különböző rémhírek már ekkor is élénken virágoztak, mert itt szükségesnek tartja még megjegyezni: „Mi a vallási egyenlőséget illeti, nem azt teszi mintha mindnyájunknak reformátusokká (kálvinistákká) kellene lennünk, mint némely gazok kendteket elámítani igyekeznek, hanem abban áll, hogy egymást szeressük, mint Krisztus tanítáA magyarázatok között az egyik legérdekesebb az ötödik pontról, a nemzeti őrseregről szól. Érezte, hogy ennek a megmagyarázása és megértetése nem a legkönnyebb dolog, ezért azután, hogy minél nagyobb kedvet csináljon a katonáskodáshoz, ezt a példát hozza: „... akinek például csak 10 hold földje van, talán vezér, akinek pedig 1000 és több holdnyi birtoka van, mint egyik másik volt földesúrnak, talán csak közlegényként szolgál.“ Ügy látszik a reakció a hadviselést is felhasználta álnok bujtogatása közben, mert különben nem fűzte volna hozzá a fentiekhez a következőket Táncsics: „Ne higgyenek kendtek tehát azon gazoknak, kik azzal ámítgatják az embereket, hogy mindenki mindig csak katonáskodni kénytelen s a miatt a földét nem munkálhatja.“ Láthatjuk, hogy minden esetben a legegysz n-űbb példán igyekszik megmagyarázni a falusiak számára érthetetlen tételeket és minden jó alkalmat felhasznál, hogy egyben neveljen is. így magyarázza meg az első számban az általa ajánlott kend megszólítástól való idegenkedésnek az okát: „...eddig a kend szót még közülünk is sokan nem szerették, de mért nem szerették? azért, mert az mindig olyan megvetéssel volt kimondva, hogy az embert bosszantotta, azon polgártársaink, kik posztóköntösben járnak s mással, nem földmíveléssel foglalkoznak, azt gondolák, hogy a csupa posztó köntésnél fogva valami elsőséggel bírnak: de az idők megváltoztak, most már az okos, értelmes ember nem a ruha és cím szerint ítéli polgártársát, tehát a kend megszólítással nem jár többé megvetés ...“ Hogy mennyire éles szeme volt és hogy milyen hamar meg tudta különböztetni az igazi forradalmat az álforradalomtól, arról mindjárt az első számban tanúbizonyságot tesz. A külföldi hírek között Ausztriáról ezeket írja: „Becsben is megvolt a forradalom, de úgy látszik, hogy csak a neve volt, habár vér is folyt.“ Az olasz eseményekről viszont lelkendezve számot be: „Milánó és Velence városok köztársaságot kiáltottak ki... Valóban kebellázító is volt az, miként eddig az uralkodók, fejedelmek, kormányok csak úgy intézkedtek a nemzetek és országok fölött, mintha ezek bitang puszták s rajta a népek, legelésző marhák leltek volna ..A lelke mélyén köztársaságpárti, de még nem látja itt az időt, hogy itthon a királyság ellen izgasson. Annál hevesebben küzd a régi királyimádat ellen s az április 16-án megjelent 3. számban igyekszik megmagyarázni a nemzet és a király közölt létesült új viszonyt: „...eddig úgy volt szokáslxm — írja — az volt a hiedelem, hogy minden, ami jó az országra nézve történik, az egyedül a királytól származik, a királynak kell köszönni, ez balvélemény és kárhoáatos a nemzette nézve... Faluhelyen minden ember tudja, hogy nem a bíróiul kell kérni mi a községre nézve szükséges és hasznos, hanem a község elhatározza, aztán a bírónak kötelessége csak az, hogy e határozatot végrehajtsa, annak teljesedését eszközölje Ami a falunak a bíró, az a nemzetnek a király s amilyen viszony áll fenn a falu közönsége és bírája között, ugyanannak kell fennállnia a nemzet és király között. A Munkások Újsága mind népszerűbb lett, mind többen és többen olvasták. Táncsics itt is, a terjesztésnél is a realitások emberének mu-215