Új Szántás, 1948 (2. évfolyam, 1-10. szám)
1948-04-01 / 4. szám
1 átkozik, a lehető legolcsóbban juttatja lapját a falusi olvasók kezébe. ,,'iióta írói pályára léptem — írja — mindig azon voltam, hogy olcsón adhassam iratkáimat, mert e dolog iránt mint faluról szalmát ember, egészen tisztába voltam magammal, tudniillik: a falusi emberek keze között igen kevés pénz forog.. A növekvő népszerűség nem tetszik egyeseknek. Nem tetszik az sem, hogy a volt jobbágyok és földesurak viszonyát oly sikeresen magyarázza, hogy a jobbágyok kezdik azt megérteni és sorra megtagadják a robotot és dézsmál földesuraiktól. Szóval kezdett felnyílni a nép szeme, kezdett erjedni a nép között is a forradalom. Szemere Bertalan belügyminiszter először a lap terjesztése elé gördít akadályokat, majd ellenlapot indít, a Vas Gereben által szerkesztett „Népbarátjá“-t. Pedig április 30-án még ezt közli Táncsics Mihály éppen Szemere Bertalannal kapcsolatban: „A belügyek minisztere, Szemere Bertalan úr arra szólított engem fel, hogy magyaráznám meg kendtek számára azon törvénycikkeket, melyek különösen minket illetnek, vagyis ránk nézve kedvezők.“ Táncsicsban is felvetődik, mintahogy napjainkban is felvetődött annak a gondolata, hogy miért is ne lehetne úgy fogalmazni a törvényeket, hogy azokat egyszerre érthesse úr és paraszt, tanult és tanulatlan. „A törvény kivétel nélkül minden emberért van — írja •—, ki az országban lakik, tehát rövidnek, oly világosnak kell le'nnie, hogy azt minden ember, amint elolvassa mindjárt meg is értse, ez célja a törvénynek... én megkísértem a jövő országgyűlés elé oly igen egyszerű törvény javaslatot terjeszteni, milyet még sohasem csináltak az emberek és amit az utolsó napszámos is épp úgy érthet, mint az első miniszter." Sajnos, ez még száz év után is csak jó szándék maradt, még ma sem jött teljesedésbe. Pedig éppen az elkövetkező hónapokban lett volna igen nagy szükség arra, hogy Táncsics újsága mindenhova eljusson. Mind több és Löbb beszámolót olvashatunk a lap májusi és júniusi számaiban a vidéken felmerült bajokról. Úgy látszik, a bátorítás használt és a magyar nép kezdett önmagára eszmélni, kezdett sorsával törődni. Immár nem hagyta annyiban a dolgokat, reménykedett, hogy meghallgatásra talál. Egy-lcét érdekesebb •vidéki tudósítást közlök itt még befejezőül, ékes bizonyságát annak, hogy Táncsics fáradozása nyomán kezdett jelentkezni az igény a magyar népben jövendőjének kialakítására. A június 11-i számban olvashatjuk a következő, hajdúszoboszlói tudósítást: ,.Június 1. 1848. Táncsics polgártárs!... Kendtek, onnét Budapest városából vagy csak ijesztgetnek minket a rácok, horvátok s muszkákkal, meg még elő nem tudom számlálni miféle ellenséges népekkel, holott pedig semmi baj nincs: vagy pedig annyi már kendteknek a katonájuk, hogy fölöstökömre sem lenne nekik elég a horvát minden pereputtsával. A kettő közül valamelyiknek igaznak kell lenni, mert ámbár közelebb fölszólítottak kendtek, hogy álljunk az önkényesek sorába, mégis nem kell kendteknek katona. Ez pedig világos a következő lett dolgokból: Böszörményből — nmen szomszédból — bevittek Debrecenbe valami 100 -önkénytest. Pei-sze ezek lovaskatonaságra kötötték magukat s mivelhogy Debrecenben ezt nekik meg néni Ígérték, szép énekszóval hazaballaglak, mert hogy nem is igen marasztottálc őket. — Nem tudom, hogy kendtek ott Pesten, hogy gondolkoznak e felől a dolog felől, de én azt tartom, hogyha ily kegyes föltételeket adnak az illető önkénytesek eleibe, úgy a lóratermett tősgyökeres magyarokbul kevés fog Szeged alá menni. — Kend bejáratos “oda a miniszter úrhoz, mondja meg kend, hogyha másutt is így megy a dolog, úgy elhegedül ám mirólunk szent Dávid.“ A július 2-i számban olvashatjuk a következő panaszos leveleket: ,,Megemlítem még Bojtos János polgártársunkat is, kinek 3 hold rétjét azon ürügy alatt vették el, hogy arra utcát hasítanak, de nem volt szükséges, hanem elrabolták és másoknak osztották ki. Bizony csak úgy bánnak velünk sokszor, mint barommal, majd egyik, majd másik darabka földünkből ugrattak ki. Kelt Nagy-Bajomban, Lóki Mózes.“ Ugyanitt egy másik levél így kezdődik: „Tisztelt polgártárs! önhöz a bizalom 216
