Új Szántás, 1948 (2. évfolyam, 1-10. szám)
1948-02-01 / 2. szám
A kétkézi munkások közül meg sokan „úri huncutságnak“ mondják a politikát. Régente az is volt. Választások idején a nagyurak udvarolni kezdtek a politikailag tájékozatlanságban tartott népnek. Borozgatás és bátyámuramozás közben rávették őkét, hogy azokra szavazzanak, akiket a íöldesurak és a nagytőkések akartak a képviselőházba vagy a községházára küldeni. A jóhiszemű nép hitt az úri hízelkedésnek, az azonban csak a választások lejártáig tartott. Az új képviselő, polgármester vagy jegyző megint csak az urakat szolgálta ki. S ezt ép az tette lehetővé, hogv a választók iskolázatlanok voltak a politikában. A maga, a családja, a szakmája és a hazája ellen vét, aki nem tájékozódik a pártok és politikusok szándékai, képességei és ereje felöl. Demokratikus országokban a polgárok igen korán választójogot kapnak. Végzetessé válhat, ha a választók tájékozatlanul szavaznak. Ezért kell megismerni a pártok programját. Mindenkinek az az érdeke, hogy megtalálja azt a pártot, amely osztálya tisztességes érdekeinek szószólója a parlamentben és a községházán. Akik nem tartják ezt szem előtt, azok ne csodálkozzanak, ha mások az ő érdekük ellen vezetik a politika vonalát. A pártok küzdelme — a parlamenten, a város- és a községházán kívül — az újságokban folyik. Ezért hasznos a polgár számára, ha érti az újságolvasást, azaz meg tudja állapítani, hogy az újságcikkekből mi felel meg az ő tisztességes érdekének, mit szabad és érdemes támogatnia. A szabadság és a jog nem birtokállomány, amelyet ha megszerez az ember, örökre meglévőnek tudhat, hanem mint a termő növényt: gyomlálni, öntözni kell, különben elsorvad, kipusztul. Ahogyan a gyom ellensége a nemes növénynek, úgy ellensége a reakció a szabadságnak. Tehát rajta kell tartani szemünket a nehezen kivívott szabadságon: vigyázzunk rá. Takács István MŰKEDVELÉS, SZÍNHÁZLÁTOGATÁS Szabadművelődési munkásoknak, akik a látszaton és a pillanatnyi siker olcsóságán túl a holnap felé tekintenek, mindig igen nagy gond a szórakozás értékessé tétele, az, hogy minden megnyilatkozás, amely a szórakozás alkalmaikor összehozza a közönséget, a teljes ember, az öntudatos ember kialakítását vigye előre. Mérhetetlen vádak szállnak mindazok felé, akik akár városban, akár falun vagy akár a tanyákon is rendezik ezeket az estéket, műsorokat. Legyenek papok, pedagógusok, műkedvelő iparosok, parasztok vagy munkások. A vétek és a felelősség egyetemes. A kasszasikert tartja minden szervező első feladatának, nem pedig a kultúrának és közösségének a szolgálatát, előbbrevitelét és messzibbrelátóvá tételét. Az egyesületek kirándulásokra, kuglipályára, sportfelszerelésre, deficit eltüntetésére, az egyházak padokra, berendezésekre, tanyai műkedvelők cuhárék költségeinek a fedezésére és egyebekre rendezik ezeket az előadásokat. Ezerféle címet és ürügyet találnak, csak hogy elkendőzzék felelőtlenségüket, műveletlenségüket és az ócska nemzetközi szórakoztató iparon nőtt ízléstelenségüket. S mi a helyzet, ha akár egyenként, akár csoportosan a közeli színházzal rendelkező városba vagy akár a fővárosba rándulnak az emberek színházat nézni? A legkedveltebbek a könnyű operettek, a kabarék meg a kispolgári érzelmességet kielégítő úgynevezett nívós szirup-darabok. (Sokat javítottak ezen a helyzeten az utóbbi évben rendszeresített üzemi és egyéb bérleti előadások.) Láthatjuk, alaposan indokoltak a szabadművelődés munkásainak 103
