Új Szántás, 1947 (1. évfolyam, 1-5. szám)
1947-05-01 / 5. szám
Id, hogy a kommunisták győznek-e vagy az ellentábor. De Rajmond, Ptaha és Psenicsek a kommuna éltetésével indul az utolsó harcba. Ez a gesztus mélyen szimbolikus, minden igaz ember magára ismerhet benne: hogy mi lesz a sorsunk, sikerül-e, amit akarunk, nem tudhatjuk, de élni csak úgy érdemes, lia egész életünkkel hirdetjük világnézetünket, hitünket. Barczán Endre FAGYÉ.JEV: Tizenkilencen (ford. Madarász Emil, Űj Magyar Könyvkiadó). Nehéz élő írónak véglegesen kijelölni helyét a klasszikusok között, de Fagyejev az, akiről sejti a kritikus, hogy maradandók és időtállóak lesznek írásai. Az örök ember nagy akarásai, jósága, gyarlósága, sikerei, kudarcai, szerelme, kétségbeesése, öröme ábrázolódik ki a „Tizenkilencen“ partizánjaiban, akik a polgárháborúban harcolnak a fehér és intervenciós csapatok ellen Kelet- Szibériában a szovjetek ügyéért. S hiába várja rosszindulatú mosollyal az előítéletektől megdolgozott, mindenben propagandára gyanakvó olvasó a partizánok győzelmét: azok súlyos vereséget szenvednek. De érezzük azért — s ■ ebben viszont nem érzünk politikai tendenciát —, hogy ez a vereség nem végleges, hanem egy új, tisztultabb, becsületesebb életnek a kezdete. S Fagyejev művészete éppen azon mérhető le, hogy ezt meg tudja éreztetni velünk. (-) KAVERIN: Két kapitány (ford. Madarász Emil, Üj Magyar Könyvkiadó). A címlap regénynek mondja ezt a könyvet. Ha valóban regény s nem önéletrajz vagy életrajz, aminek érezzük, nagyon nagy író írta. Ha életrajz (nem akarjuk ezzel sem azt mondani, hogy: csupán), egy nagyon érdekes élet elejétől végig érdekes elbeszélése, akkor is író, aki így el tudja mesélni s semmivel sem kevésbbé érdekfeszílő ettől a könyv. Sőt, az „igaz történetnek“ még külön varázsa is van az olvasóra. Talárinov kapitány 1912-ben expedíciót szervezett az Európát és Amerikát az Északi Sarkvidéken összekötő hajóút felderítésére. Hajója, a „Szent Mária“ azonban nyomtalanul eltűnt valahol az északi jég világában, az expedició tagjai ismeretlen körülmények közt elpusztultak. A kapitány egyik utolsó levele évek múltán valamelyik orosz városkában egy kis fiú, Grigorjev Szánya kezébe kerül. A gyermek fantáziáját megragadja a különös levél. Évekkel később, mint Moszkvában tanuló diák, megismerkedik Tatárinov kapitány családjával s ettől kezdve egyre jobban foglalkoztatja a kérdés: vájjon meddig jutott el a szerencsétlen expedíció s hogyan pusztultak el Tatárinov kapitány és társai. Gyanú ébred benne, hogy a kutatók tragédiáját egyesek szándékos és bűnös mulasztásai okozták. Grigorjev repülő lesz. Ettől kezdve detektívregények izgalmasságával bonyolódik a történet mindaddig, míg Grigorjev kapitány meg nem találja a „Szent Mária“ roncsait a Jeimisszej torkolatának közelében. A történet így elmondva túl egyszerű. Nem részletezhetjük itt, hogy milyen akadályokat kellett legyőznie Grigorjevnek s milyen meglepő fordulatok vitték őt előre útján élete döntő pillanataiban. Nem tudjuk érzékeltetni egyetlen mondattal, hogy a kalandos történetet hogyan, szövi át Grigorjev és Tatárinov Kátja szerelmének története. Nem mondhatjuk el, hogyan tárul fel előttünk Grigorjev Szánya történetében az orosz világ csodálatos gazdagsága és dinamikus élete: a kisváros egyszerű embereinek világa, az új nevelésért és új emberért küzdő szovjet iskola, a szocialista társadalom alakulása, küzdelem ismeretlen földrészek meghódítására és a természet ellenséges erőinek leküzdésére, hogy az ember élete emberibb legyen és a könyv utolsó fejezeteiben a másik nagy küzdelem: a honvédő háború. Nem sok alakj a-szereplő je van ennek a könyvnek — az Kaverin írói bravúrja, ahogy mégis sok színű és átfogó művészi képet ad egy ember élete történetében a Szovjetunió első negyedszázadáról. Látása mindig reális, szava mindig őszinte (épp ezért nagyon megkapó, 316
