Új Szántás, 1947 (1. évfolyam, 1-5. szám)
1947-05-01 / 5. szám
el végzetét az öreg Miron sem, akit a feldühödött parasztok egyik társuknak lelövéséért agyonütöttek, kastélyát, raktárait pedig felgyújtották. Rebreanu regénye az 1907-es parasztforradalom megelevenítésén túl kortörténeti képet rajzol a századeleji egész román társadalomról. Ezért regénye nemcsak izgalmas és tanulságos olvasmány, hanem mint társadalomtörténeti kútfő is elsőrendű munka. A regény fordítója, a filológus Gáldi László nagyszerűen oldotta meg feladatát. Olvasás közben az az érzésünk, hogy eredeti művet élvezünk. Ez a legtöbb, amit a fordító megvalósíthat. Domokos Sámuel GROZA: A börtön homályában (Corvinus, Nagyvárad, 1945). Románia miniszterelnökének 1943 decemberében és a következő év januárjában a Bukarest melletti „Maimaison“ börtönben töltött fogságában készüli feljegyzéseit tartalmazza ez a kötet. Pillanatképek a börtön életéről, a foglyok legkülönbözőbb csoportjairól: politikai barátokról, kémgyanus szökevényekről, milliárdokban feketéző szélhámosokról, románokról, magyarokról, lengyelekről, azután csendőrtisztekről és vizsgálóbírókról s másrészt a fegyház őreiről, akik a kisemberek hűséges szolidaritásával tartanalc össze a börtönben is azzal, akit magukénak tudnak. Ezeket a feljegyzéseket átszövik a politikus gondolatai, újra és újra egy kérdéshez térve viszsza: hogyan lehetne kevesbbíteni az emberek szenvedéseit. Ebből a szempontból nézi Groza Péter a magyar-román kérdést is és ezért tud hűséges román maradni mindig, akár a területi, akár más vitás kérdésekben, anélkül hogy magyarfaló lenne, sőt úgy, hogy felveszi a harcot a románok közt rólunk terjesztett hazugságokkal is. A feltétlen megbékélés szándéka és példaadó objektivitás jellemzi korunk egyik legkiválóbb politikusának gondolkozását. (-) NÉHÁNY NAGYSZERŰ OROSZ KÖNYV PUSKIN: Borisz Godunov (lord. Gáspár Endre, Dante). A magyar olvasóközönség Puskint úgyszólván csak az Anyégin írójaként tartja számon s mást alig is tud róla. Legföljebb azt emlegeti el még, hogy éppúgy „a szabadság költője volt, mint Petőfi Sándor“. Puskinnak egyik legérettebb remekműve a Borisz Godunov. Ez a tragédia a XVI. és XVII. század fordulóján uralkodott kalandor cárnak a históriáját eleveníti meg. Borisz oly módon jutott trónra, hogy a cárevicset — a trónörököst — megöleti s magához ragadja a hatalmat. A végzet azonban betelik rajta: egy Grigorij nevű kalandor kiadja magát Dimitrijnek — a megölt cárevicsnek — és lengyellitván haddal betör Oroszországba. Oldalán vannak az összes emigrációba kényszerült orosz főnemesek. Útjában sorra behódolnak az orosz városok s győzelmesen tör előre Moszkva felé. Borisz Godunov cár váratlanul meghal. Ez kedvez a trónkövetelőnek, az ál-Dimilrijpek s sikerül is neki elfoglalnia a trónt, fogságba vetvén Borisz cár fiát és leányát. A tragédia tökéletes. Bátran állítható Shakespeare bármelyik tragédiájával egy sorba. S a magyar fordításból is sejthető, hogy milyen szép az az érett puskini orosz nyelv, amelyen íródott. A kötet értékét nagyon emeli Lukács György Puskinról írott bevezető tanulmánya. Magyarul senki nem írt még eddig ilyen lényegbehatolóan Puskinról, senki nem tette helyre Puskint úgy a világirodalomban, mint ő. Ha ennek a kötetnek az elolvasása után úgy érezzük, hogy most már tudunk végre valami kézzelfoghatót Puskinról s nem vagyunk kénytelenek beérni többé apáról fiúra szálló irodalomtörténeti pletykákkal és közhelyekkel Puskinra vonatkozólag, azt a Borisz Godunovon kívül Lukács Györgynek köszönhetjük. Kovács Ferenc 314
