Új Szántás, 1947 (1. évfolyam, 1-5. szám)
1947-05-01 / 5. szám
Nemde ezekből s hasonlóikból tévődik össze az a légkör, melyet így határozhatnánk meg: keleteurópai misztika. Van néhány költőjük — Cosbuc, Arghezi, Blaga, Bacovia —, akik megérdemelnék, hogy külön-külön Főietekben férjen hozzá művükhöz a magyar érdeklődő. Ha e költők eredményeit idejekorán plántálhatnék át, egy kissé úgy járnánk velük, ahogy Európa járt a század elején a diadalmas skandináv irodalommal. lékeli] Zoltán REBREANU: Lázadás (ford. Gáldi László, Renaissance, 1945). Rebreanu (1885—1944) a modern román regény legkiválóbb képviselője. Északerdélyben, Szamos megye egyik kis falujában született. Első regénye. ,,Ion“ (1920), a román regényirodalom legjobb alkotása. E regényében főhősének, Ionnak, életetörténetén keresztül megrajzolja az erdélyi román parasztság mostoha szociális helyzetét. „Lázadás“ c. regényében (1932) egy bojárcsalád történetében az 1907-es parasztforradalmat örökítette meg. 1907 telének vége felé megmozdult a román parasztság és felkelt földesurai ellen. A felkelés közvetlen előidézője az indokolatlanul felemelt haszonbérösszeg volt. Először Moldva északi falvaiban mozdult meg a parasztság, majd rohamosan egész Moldva népe fellázadt. A lázadás hamar átterjedt Havasalföld és Olténia vidékére is. Az országos méreteket öltött parasztlázadást Avarescu akkori belügyminiszter fojtotta vérbe, ennek során többezer román paraszt pusztult el. Ezeket a történeti szálakat szőtte egybe Rebreanu mesteri módon. A regény cselekményének középpontjában a Iuga család áll, mely többezer hold birtokával éli a maga gondtalan, fényűző életét. Miron Iuga, az apa, igazi régi bojár típus, aki a maga módján talán becsületes is, de a parasztság sorsán mit sem akar változtatni; görcsösen ragaszkodik földjéhez, sőt fiának, Grigore-nak házassága folytán, még annak növeléséről is gondoskodik. A falu haladó szellemű és a parasztság érdekeiért mindig síkraszálló tanítója, Ion Dragos szerint: „így van ez mindenütt az egész országban. A bojár vagy helyettese, a bérlő, a falu ura. ö a törvény, ő minden. Miron Iuga végeredményben tiszteségesebb, mint a többiek. Senkit sem csap be, sőt még a maga módján segíteni is próbál, amikor és ahogyan ő jónak látja. Templomra, iskolára s minden közcélra bőkezűen áldoz. Természetesen cserébe elvárja, hogy senki meg se mukkanjon, mert csak neki, egyedül őneki lehet igaza. Tulajdonképpen rabszolgák vagyunk. Igazi változás csak ajkkor áll be, ha az efféle földesurak mind eltűnnek s a föld azoké lesz, akik megművelik.“ Fia, Grigore, aki nyugaton végezte közgazdasági tanulmányait, már belátja, hogy a parasztság helyzetén változtatni kellene; erről sokat vitázik is apjával. Egyes esetekben, így Boiangiu őrmester lopást kivallató parasztverése alkalmával, közbelép és megakadályozza az ártatlan parasztok kínzását. De ennél többre nem képes, pedig tudja jól, hogy a nép forrong és lerázni készül évszázados láncait. De megtaláljuk a regényben a bojárok árnyékában meg lapuló parasztnyuzó bérlőket is: Ilié Rogojmaru-t, Popescu-Ciocoiul-l. Cosma Buruiana-t és a görög Platamonu-t, akinek fia, Aristid, a parasztlányok megrontásáról volt híres. Hogy a román falu képe teljes legyen, találkozunk a nagy szegénységgel küzdő pópávai, Nicodim Vranceaval, akinek legnagyobb bánata az, hogy Miron Iuga elüldözte a faluból haladó gondolkozásé lelkész fiát. De parasztpár tolásáért lett kegyvesztett az öreg bojár előtt a már említett Dragos tanító is, akit a parasztok állítólagos felbujtásáért Miron Iuga parancsára börtönbe is hurcoltak. Minden halad tovább úgy. ahogy az évszázadokon keresztül történni szokott. De a moldvai parasztfelkelés hírére megmozdultok Miron Iuga parasztjai is, akik először a bérlőkön állottak bosszút kastélyaiknak, magtáraiknak felgyujtásával, majd Grigore válni készülő feleségét, a könnyelmű és laza erkölcsű Nadina-t ölték meg, amiért az birtokait nem a parasztoknak akarta eladni, hanem a görög bérlőnek szánta. De nem kerülhette 313
