Új Szántás, 1947 (1. évfolyam, 1-5. szám)
1947-05-01 / 5. szám
ÜNNEPI TALÁLKOZÓK SZOMSZÉDAINKKAL A „Jugoszláv zene és irodalom napjai“-1 rendezte meg Budapesten a Magyar-Jugoszláv Társaság április 8—11. között. A belgrádi opera három művésze jött Budapestre s néhány író és irodalmár, akik eddig is igen sokat tettek a magyar-jugoszláv' irodalmi kapcsolatokért. Az énekesek a Zeneakadémián jugoszláv művekből adtak hangversenyt, az Operában pedig a „Bohémélet“-ben léptek fel. Kettejük, Alexander Marinkovics és Anita Mezetova a csepeli Sportcsarnokban is adott hangversenyt a WM munkásainak, példát mutatván, hogy a legelső klasszisú művészeknek is el kell menniük a néphez, helyébe kell vinniük a kultúrát. Szabadművelődési szempontból Miroszlav Krlezsának, a nagy horvát írónak, sok magyar irodalmi mű fordítójának az írószövetségben tartott előadása volt különösen érdekes. ,.Nálunk a művészet a nép tulajdona“ — mondta Krlezsa s adatokkal is illusztrálta ezt: a felszabadulás óla a könyvek példányszáma három, négy, sőt tízszerese a réginek. Van irodalmi mű, amely 70.000 példányban fogyott el. Április végén jugoszláviai újságírók jöttek Magyarországra hosszabb látogatásra. * A Magyar-Román Társaság a „Román Kultúra Hetét“ rendezte meg április 29-től május 7-ig. Nagy román küldöttség jelent meg Budapesten: csupa olyan író és tudós, akik eddig is becsülték a magyar kultúrát s az egész magyarságot, de visszhangja nem volt szavuknak a kölcsönös gyűlölködés légkörében. (Közülük Emil Isac, Victor Eftimiu, Mihail Sadoveanu nevét a magyar közönség is ismeri.) Az erdélyi magyar irodalmi és tudományos élet képviselői, így Nagy István és Kos Károly is köztük voltak. A Mocsáry Kollégium felavatására (román és a román kultúra iránt érdeklődő magyar diákok kollégiuma lesz ez) Groza Péter román miniszterelnök is eljött, miniszterek kíséretében. Mindkét részről felelős államférfiak nyilatkozatai hirdették, hogy a két nemzet a német „divide et impera“-politika bukása után nem kerülhet már szembe: a dunatáji Ids népek számára csali az egymással és keleti nagy szomszédukkal való békés együttműködés biztosíthatja a jövőt. Egymás megismerése az együttműködés előfeltétele. Ennek volt kitűnő eszköze a román népművészeti, képzőművészeti és könyvkiállítás. A Nemzeti Színházban román-magyar művészest volt, az Operában román művészek a bukaresti opera karmestere vezénylésével énekelték az ,.Aidá“-t, a Székesfővárosi Zenekar román szerzők műveiből adott hangversenyt ugyancsak román karmesterrel, a Madách Színház román darabot (Musatescu: „Titanic-keringő“) mutatott be. A Budapest könyvkiadó modern román költők, a Magyar-Román Társaság Eminescu verseinek fordításából adott ki egy-egy kis antológiát. A reprezentatív események mellett szakmai megbeszélések is voltak, ezeket a szakszervezetek rendezték a román vendégek számára. Néhány román tudós pl. a pedagógusok szakszervezetébe látogatott el s nagy érdeklődéssel hallgatta a beszámolót a szakszervezetnek a román kultúra megismertetéséért kifejtett munkájáról, a pedagógusegységről (Romániában csak a tanítóknak Van szakszervezetük) s az iskolareformról. A legkézzelfoghatóbb eredménye a kultúrhétnek a Mocsáry Kollégium mellett egy másik magyar-román munkaközösség megalakulása. Ez a Magyar-Román Irodalmi Bizottság, amelynek tagjai Romániából Sadoveanu, Eftimiu, Isac és Gaál Gábor, a Magyar írók Szövetsége részéről pedig Bölöni György és Gergely Sándor. 290
