Új Szántás, 1947 (1. évfolyam, 1-5. szám)
1947-05-01 / 5. szám
gatóit. A magyarok külön jutalmakat tűztek ki: mindenki, aki sikerrel végzi a tanfolyamok ajándékkönyvet kap s előfizetést az általa választolt újságra. A tanítókon kívül nem-pedagógusok is vállalják a munkát, nemcsak nagyobb keretekben, hanem esetleg három-négy embert gondozva. Szerb tanítók is tanítanak magyarokat és viszont. Tavaly volt az első „roham“ az analfabétizmus ellen, az ideinek már igen komoly eredménye volt. Teljes statisztikánk még nincs róla, de körülbelül az analfabéták 30°lo~a tanult meg írni-oluasni. (Számolni is tanulnak a tanfolyamokon, sőt ahol a hallgatóknak kedvük van rá, rajzolni is.) Reméljük, jövőre teljesen felszámoljuk az analfabétizmust. A könyvkiadás felől érdeklődünk. — Anyagi lehetőségek hijján nagyobb könyveket még nem tudtunk kiadni. Igyekszünk színdarab-anyaggal ellátni műkedvelőinket. Naptárunk idén 80.000 példányban fogyott eí. A tankönyveket a kormány adja ki, a magyarokat a Kultúrszövetség véleményezése alapján. Ez is nehéz anyagi kérdés, de a kormány minden anyagi áldozatot meghoz. A magyar könyvek se drágábbak pl. a szerbeknél, pedig Idadásuk sokkal rosszabb üzlet. (Jóval kevesebb példányra van t. i. szükség.) — Milyen a színházi élet? — Az Állami Magyar Népszínház működése az egész Vajdaságra kiterjed. (Hárommillió dinár államsegéllyel dolgozik a Vajdaságban, ennél nagyobb államsegélye csak a szerb színháznak van, a horvátnalc pl. — a lakosság számarányának megfelelően — már kevesebb.) Központja Szabadkán van, de az év legnagyobb részében két csoportra oszolva járja a városokat, falvakat. Kb. 50 tagja van, mind most lettek színészek, főleg parasztok és munkások közül kerültek ki. A szakképzés mellett általános műveltségre nevelő előadásokat is hallgatnak; szeretnénk legalábbis érettségiig elvinni mindegyiküket. — Van-e sok műkedvelő? Mit játszanak? — Minden egyesületnek van műkedvelő gárdája fez a legfőbb jövedelmi forrás). A Magyar Népszínház repertoárját játszák, meg a Kultúrszövetség által kiadott egyfelvonásosokat. Maguk is írnak darabokat, ezek játszását a Kultúrszövetség javaslata alapján engedélyezi a kormány. Vigyázunk a nívóra, kiirtottuk a limonádét. A klasszikusok közül kedvelt műsordarabok pl. Moliére egyfelvonásosai, Móricz „Sári bíró“-ja, meg a „Csikós“-nak, „Ludas Matyi“-nak Móricz-féle átdolgozása. A „Ludas Matyi“-nak legutóbb új feldolgozása is készült nálunk. Járásonként és nemzetiségenként versenyek vannak a műkedvelők közölt, a járások győztesei Újvidéken mérkőznek meg az elsőbbségért s külön verseny dönti el az egyes nemzetiségek győztes gárdái közt, melyik az egész tartomány legjobb műkedvelő társasága.-• Mindezek után egyre vagyunk még kiváncsiak. Tudjuk, hogy a jugoszláv politika a nemzetiségek közti egyenlőségeit s a magyar állammal való jószomszédságot akarja megvalósítani. De, hogy érez maga a nép? Hogy lehet, hogy elfelejtette a háború szörnyűségeit s nem gyűlölettel reagál reájuk? — Nemcsak szó nálunk a testvériség és egyenlőség, hanem mindig érezhető valóság. Senki sem keres ellentéteket, mindenkit megbecsülnek, a munkája szerint. Az ötszörös rohammunkások közül magyar ember teljesítményét hirdették ki elsőnek. (Minden évben két nagy munkaverseny van az ország összes dolgozói számára s „rohammunkás“ címmel tüntetik ki azt, aki bizonyos százalékkal túlhaladja a kitűzött teljesítményt. Öt ilyen verseny volt eddig, ötszörös roham munkásnak lenni nagy dicsőség.) Egyébként az ott egymás mellett élő magyarok és szerbek közt azelőtt sem volt ellentét s tudják jól a szerbek, hogy ami szégyenletes dolog a Bácskában történt a háború alatt, arról az ott lakó magyarság nem tehet. Az persze veszélyt jelenthetett volna a magyarságra, ha más irányzat jut hatalomra Jugoszláviában. Hiszen a gyűlölet propagandája mindig mindenütt könnyen ér el eredményt. De az új Jugoszláviában senki sem hirdeti a gyűlölet jelszavait. Kövendi Dénes 289
