Új Szántás, 1947 (1. évfolyam, 1-5. szám)
1947-05-01 / 5. szám
— Kutyák, kutyák, elrabol látok lő lem az anyanyelvemet !,.. Dermedten bámultam rá, új és rémítő volt számomra az egész jelenet. Hiszen Debrecenben csak magyarok laktak s nekem hasonló panaszokról addig fogalmam sem voll, nem is nagyon lehetett. Látni se igen láttam addig románokat, nem hogy a szenvedéseikről tudtam volna. Még inkább nehezteltem-formán rájuk, mert igen bemárlotta őket nálam Rákosi Viktor „Az elnémult harangokéban. De ez a neheztelésem is csak mondvacsinált volt, egyrészt az élményalapja hiányzott, másrészt Rákosi Viktor zsenije sem hatott reám túlrobusztusan és felettébb meggyőzően. II. Később felokosítottak, hogy történelmi jogon mienk Erdély, no meg kultúrfölényünk jogán is a mienk. Sajnos, a kontinuitás elméletét sohasem tartottam elég meggyőzőnek, de kultúrfölényünket valószínűnek találtam. A regátbeli románok sokkal tovább éltek török hódoltság állapotában nálunknál, a kultúra hosszabb utat volt kénytelen megtenni hozzájnkig és jóval későbbi időben. Életmódjuk primitívebb a mienknél fent a hegyek között, a Kárpátokon túl meg pláne. Az analfabéták arányszáma jóval magasabb náluk mint nálunk. Mikor az impériumot az első világháború után átvették Erdélyben, meglehetős nehézkesen és elég tökéletlenül ment a berendezkedés, stb., stb. Elhittem a kultúrfölényt s mintha fátyolfüggöny ereszkedett volna ettől a hiedelemtől közém és a románok közé, soha többet nem találkozhattam későbben velők. Éppen e miatt kezdtem sejteni, hogy aligha hazugság nélkül való az egész feltevés. Ilyen hermetice elzáró erejük csak hazugságoknak lehet. Nehogy valaki kétségbe vonhassa e kijelentésem teljes komoly voltát, sietek ideírni, hogy tudományos és gyakorlati megfigyelésem szerint egyaránt: ember és ember találkozásának előfeltétele az erosz, egyiknek a másik felé kölcsönösen áradó vágya. Jugoszlávokkal, csehekkel azért találkoztam többször is, mert vágytam velük találkozni, románokkal azért nem, mert vélt kullúrfölényem miatt nem voll értelme, hogy találkozzam velők, ezért nemisóhajtoztam soha ilyen találkozóra. Ismételten hangsúlyozom azonban, hogy jóideje már hazugságnak orrontottam e hermetikusan elzáró, vágyakozást sorvasztó feltevést. Érdekes következményei lettek ébredező, majd egyre jobban megbizonyosodó gyanúmnak. Először is _ minden tanítványom, aki elhitte azt a tanításomat, hogy a Dunavölgye egységes folklórú terület lévén, a lélek közlekedő-edénvtörvénye alapján a szellemi élet egésze szerint is egységes, tehát nekünk meg kell ismernünk és meg is kell szeretnünk egymást, itt lakó népeknek, nem északi vagy déli szlávul 273
