Új Szántás, 1947 (1. évfolyam, 1-5. szám)
1947-05-01 / 5. szám
kezdtek tanulni, hanem románul. Ennek az „egyoldalúságnak“ egy bizonyos idő elteltével tudatosan és tervszerűen kellett végét szakítanunk. Jómagam egyszercsak sorozatosan kezdtem meghívásokat kapni Erdélybe, ahol azelőtt sohasem jártam s ahová azelőtt soha senki sem hívott. Végül megismerkedtem egy kicsit a román irodalommal és a román népzenével is, egyikből sem ismervén addig a szó szoros értelmében semmit sem. Eljött aztán a dolgok rendje szerint annak is az ideje, hogy egész komolyan farkasszemet nézzek kultúrfölényünk chitnaerájával is. Ez hozta meg teljes felszabadulásomat s azt hiszem, ez rendezte véglegesen viszonyulásomat is a románokkal. Kiderült, hogy egyikünknek sincs kultúrfölénye másikunk rovására. Ez rendkívül megnyugtató jelenség. Egy későbbi együllmunkálkodás lehetőségének úgyszólván egyetlen elképzelhető előfeltétele ez a tökéletes parataxis. A dialektikus sarkítás szinte minden egyes vonatkozásban felfedezhető. A mi kultúránk német kölcsönzés, régebb ideje megkezdődött, egyetemesebb és kevesebb a portási százaléka, mert szomszédos kultúrából való. Az ő kultúrájuk francia kölcsönzés, nemrég kezdődött, de erőteljes ütemű, nem lehénkedik úgy reájuk, mint reánk a német, ám porlási százaléka jóval nagyobb, mert Párizs messze esik Bucuresti-től és nem is szomszédos vele. — Nálunk a tudományos, gazdasági, művészi, társadalmi életnek több a tradiciója, náluk viszont több az egyéni iniciativa és a speciális román jelleg. Nem annyira franciák ina már, mint kezdetben s mint amilyen németek vagyunk mi még mindig. — Mi hamarabb kiszabadultunk a török hódoltság érdekszférájából, ők balkánibbak, ennek fejében azonban nálunk teljes végzetességében befejeződött a gyarmatosítás folyamata, ők meg akkor kezdtek európaiasodni, mikor már kifejlődött a kisnépeknél is a nemzeti öntudat s így kultúrájuk, ha fejletlenebb is, gjmkeresebb a mienknél.— A két kultúra úgy viszonylik egymáshoz, mint a városi ember lelkialkata a falusi emberéhez, amelyikben több a részletek finomsága, abban több a neurotikus gátlás is, amelyik meg primitívebb, egyúttal ösztönösebb és robusztusabb is. III. Az a vonás, mely a kultúrfölény valahai lehetőségét is illuzórikussá teszi részükről és számunkra, kultúrájuknak a miénknél szolidabban gyökeres volta, ők sohasem voltak annyira gyarmata a franciáknak, mint amilyen fokon német gyarmat voltunk mi. Mindazonáltal náluk is volt Párizsimádat és a gall szellem majmoló utánzása, csakhogy már kigyógyultak ebből a nyavalyából. Ennek következtében egész kultúrájuk tájszerűbbé, szervesebbé, sajátosabban románná természeteseden. A mienk kvantitative több, az övék kvalitative érvényesebb. 274