Új Szántás, 1947 (1. évfolyam, 1-5. szám)
1947-01-01 / 1. szám
ment, mendegélt, egyszeresük Letette a zsákot, 5 maga meg félrement az erdőbe. A kislángnak sem kellelt több, kiszabadította magát a zsákból, a zsákot telirakta szerviántüskével, ő maga meg felmászott a fára. A medve felkapta a zsákot, vitte hazafelé. Amint ment, mendegélt, nagyon szúrta a hátát a tüske. — Ne szúrd a hátam, kislány, — mondja a medve — megtaposlakl Csak ment, mendegélt, de csak szúrta a tüske a hátát. Egyszer csak levette a hátáról és megtaposta jól. Mikor hazaért, beszólt a feleségének: — Fütsd be jól a kemencét, itt a pecsenyeI Avval ő elment ki a házból. Kibontja az asszony a zsákot, hát teli van szerviántüskével. Megharagudott erre az asszony. — Hol vagy, te naplopó? Hát ilyennel töltőd az időt? Bemegy a medve, mutatja neki az asszony, hogy mit hozott. Megharagudott erre a medve, kiment az erdőbe. A kislány megint ott volt, a medve megint mondja neki. — Mit szedsz, kislányom? — Gallyat, édes bácsi — mondja a kislány. — Gyere csak elől hoztam neked cukrot, itt van a zsák fenekin, csak vedd ki. Amint a kislány odahajol a zsákhoz, megfogta a medve, beledugta a zsákba, vitte hazafelé nagyvígan. De amint odaért a fához, megint le kellett tenrii a zsákot. A kislány kibújt belőle és telerakta kővel. Felvette a medve a zsákot, vitte hazafelé nagyvígan. Útközben hátraszólt: ne nyomd a hátam kislány, mert megtaposlak! De a kő csak nyomta] a medve hátát, levette a hátáról a zsákot, jól megtaposta, megtérdelte. Mikor hazament, azt mondja: — No asszony, hoztam már harapnivalót, csak jól fűlt legyen a kemenceI Hát az asszony, amint akarja vetni befelé az ennivalót, látja, hogy kővel van tele a zsák. Roppant méregbe jött. — No, Isten bogara, vén medvéje1 Téged ugyancsak becsaptak már, még az ennivalót sem tudod bekeresni! — kiabált az urára. Mostmár megharagudott a medve, megfogadta, hogy történjen akármi, nem lesz így többet. Útnak indult ismét az erdő felé, hát amint megy, találja megint a kislányt. — Hova, hova, kislányom? — Megyek az erdőbe —• mondja; a kislány. — Gyere velem, én is odamegyek, majd hamarabb kiérünk. — Nem megyek, mert becsapsz! De aztán csak mentek, mendegéltek az erdő felé. Egyszer azt mondja a medve: — Nézz csak hátra, kislányom, ki jön utánunk? A kislány hátranézett és a medve a zsákba tette. No, — gondolta magában — most nem ülök le hazáig. Nem is ült le hazáig. Mikor hazament, azt mondja az asszonynak: Befült-e már, asszony, a kemence? Hozom a pecsenyét! Avval lehajította a zsákot, ő meg elszaladt félre. 25
