Új Szántás, 1947 (1. évfolyam, 1-5. szám)

1947-01-01 / 1. szám

Az asszony befűtötte a kemencét, azt mondja a kislánynak:

— Gyere, ülj a lapátra kislány, nézd meg, befült-e már a kemence

jól?

— Én nem tudok édesanyám felülni, — mondja a kislány — de ha megmutatja hogy kell, akkor szívesen felülök a lapátra.

Hát a medvemenyecske rákuporodott a lapátra, a kislány meg belökte a kemencébe, feltette az előtétet és elszaladt. /

Egyszer csak megy befelé a medve:

— Asszony, nagyon égett szagot érzek, azt a fűzfán fütyülő mindenit, ha megégeted azt a jó pecsnyét, téged eszlek megl De hát hol van ez az asszony, hogy nem jön még most se?

Nem várta az asszonyt, kivette a kemencéből a pecsenyét, hozzáfogott enni:

— Jaj de rágós ez a hús! De azért megeszem, aztán kimegyek az erdőbe, hátha fát ment az asszony szedni.

Hát amint kiér az erdőbe, a kislány ott van megint. És kiált is neki:

— Jó volt-e a hús, medve bácsi?

Odanéz a medve, hát a kislány ugrál előtte. Erre a medve olyan mérges lett, hogy megütötte a guta, a kislány pedig hazament, amije volt a medvének, az mind az övé lett, mert ő szabadította meg a lángokat, mert a medve mind megette volna.

Hangutánzó játék. Békák esti dala a tóparton. Egy 'gólya s az öregebb békák félrevonulnak. A kicsinyek együttmaradnak s kuruttyolnak. Jön a gólya úr, kettőt elvisz közülük. A kuruttyolás siralmasra fordul. Az öreg békák visszajönnek s megkezdődik a felelgetős ének. Az utolsó szóra mind felugranak s visszahozzák az elvitt Zsófit és Katit.

Ártatlan gyermekjáték, ugye?

Ki ismeri fel a játék gólya urában a mese medvéjét s kinek juttatja eszébe a békák siralmas kuruttyolása a ius primae noctist?