Új Szántás, 1947 (1. évfolyam, 1-5. szám)
1947-04-01 / 4. szám
nem zárja le magamagát. A nézők feszültsége a legvégén sem oldódik fel, nem tudják: gyilkos-e a férfi vagy ártatlan, okkal gyanakszik-e a szerelmes asszony vagy alaptalanul ? A végső nagy összeborulás hisztériás, oktalan gyanúk végét jelenti-e vagy csak módot ad talán már öt perc múlva egy most már sikeres gyilkosságra? Az egyébként is jó filmet ez a befejezés majdnem forradalmivá teszi. ÖT LÉPÉS KAIRO FELÉ (Angol film). Angolok és németek verik egymást agyba-főbe Egyiptom határán. Rommel Szuez felé tör, az angolok hátrálnak. Egy angol katona betegen hátramarad egy útmenti szállodában, pincérnek öltözik, egy halott nevében németek kémjének játssza magát, de éppen az ő hadititkaikat tudja meg és viszi magával Egyiptomba. Egy kis francia szobalány előbb Rommeltől várja bátyja szabadulását a német hadifogságból, aztán egy hazug hadnagytól, végül a nácikban végképp csalódva életét adja az angolok ügyéért. A film ügyetlen tendenciával van teli. Az angolok hősök benne, a németek embertelenek, pimaszok. Az ingadozó francia nő az angolokért hal meg (avagy: a francia nép útja Pétaintól De Gaulle-ig), az arab szállodás is az angolokkal tart. Mindez szép, csak szörnyen unalmas. Ilyen filmeket a németek is tudtak csinálni. Csak az ő filmjeiknek éppúgy nem volt hitető erejük, mint ennek. Különben is mi abban a lelkesítő, hogy a folyvást kezét dörzsölő, szolgalelkűnek tartott arab feje felett a fehérek csatáznak? S hogy ő behúzott nyakkal várja a vihar elvonulását ? Vargha Domokos KÉPZŐMŰVÉSZET NAGY BALOGH JÁNOS EMLÉKKIÁLLÍTÁS A MEDIKUS KÖRBEN. Önarckép, a művész anyja, kubikusok, gyár fala mellett kivirágzott mező, szegényes szoba, ezek a témák ismétlődnek Nagy Balogh János képein. Sok kép egy témáról sok próbálkozás, kutatás jele. Saját arcát egyszer egész keményre formálja, máskor ellágyítja vagy kékes színben fogja be, hogy lesz igazabb. Kísérletezése megáll saját természetlátása határánál, mások csillogó eredményeiből nem merít ihletet. Kortársai közt zsonglőrjei vannak az ecsetnek, ő ráhagyja magát nehézkes keze mozgására. A színek nyomottak, a formák zártak ezeken a képeken, társadalmi tengerfeneke, híre se jut el ide a magas régióknak. Harc azért mégis ez a festés, ha nem robban is, megnyert harc emberségért és művészi egyéniségért. A „havas tájak, meztelen nők meg almafák“ könnyed pikturája csatát veszt, amint Nagy Balogh János festeni kezd. Vázlat könyveiben sok kísérletet láthatunk a festményekhez, némelyik rajznak is remek. A FRANCIA FÉNYKÉPKIÁLL1- TÁSON A FŐVÁROSI KÉPTÁRBAN Dufy, Matisse, Degas, stb. szép rajzait láttuk, Picassonak érdekes fényképmetszeteit, meg íoiogrammokat, fényképeket. A fényképezés nem úgy művészet, mi itt a festés, ezt ez a kiállítás is mutatta. De az is világosan látszott, hogy a gép lencséjét nem helyesen nevezik objektívnék, mert nagyon jól követni tudja az emberi hangulatokat. II. SZABAD NEMZETI KIÁLLÍTÁS A FŐVÁROSI KÉPTÁRBAN. Ha egyes képekre, egyes művészekre nem figyelünk külön, csak átengedjük magunkat az egész kiállítás hangulatának, nagyon elkedvetlenedhetünk. Félemberek, fél megoldások, egy-egy párizsi rikoltás fáradt visszhangja. Vagy még rosszabb: feltűnően ízléstelen színezés az egyéniség bizonyítására. Kézügyesség és unalom adják az alaphangulatot. Ittott az elvetélés görcsei látszanak, de az se az alkotás kínos gyönyöre. Ha lerázzuk ezt a keserves hangulatot, lelünk azért becsületes festőt, szép képet és reményt is arra, hogy a magyar festőművészet szépségek felé halad. Melyik mű tetszett legjobban? Medgyesy Ferenc „Kislányféj“ szobra. 246
