Új Szántás, 1947 (1. évfolyam, 1-5. szám)
1947-04-01 / 4. szám
mint felkiáltójel a mondat végón — ha a harmadik felvonásban sem törlénne ennyi sem, akkor is tudnánk, amit már addig is éreztünk, hogy a legnagyobb emberi tragédia az értelmetlenül elmúlt, vissza nem hozható, újra nem élhető élet. Őrök veszteség minden nap, minden óra, amit boldogtalanul töltöttél s ime, emberek, családok, társadalmi osztályok egész ifjúságukat, egész életüket ebben a gyümölcsléién, tragikus feszültségben élik: csak várják, várják, ami egyre távolodik pedig tőlük. Persze, ha van egy kis tervszerűség és csöppnyi együttműködés színházaink műsorpolltikájában, előbb került volna színre a ,.Három nővér“ s utóbb a „Jegor Bulicsov“ — aminthogy pontosan egy fázissal előbbi stádiumát rajzolja Csehov a reménytelenségbe hulló orosz polgárság bukó ívének, mint Gorkij. A nővérek még csak határára sem érnek el az ígéret földjének, egész sej (ésszerűen él csak bennük, hogy valaminek jönnie kell, valaminek egyszer csak változtatni kell ezen a világon: mert a szenvedésünk lehel elviselhetetlen, de maga az élet még sem lehet értelmetlen. Az előadás, sajnos, nem adja vissza a darab hangulatokban élő feszültségét, történésekben próbálja előtérbe állítani a tragikumot s mivel cselekmény pedig, mint már mondottuk, igen kevés van a darabban, ez a kísérlet • eleve sikertelen, a közönség feszeng, unatkozik vagy groteszknek érzi a darabot s a modem irodalom egyik legszebb drámai műve, félünk, sikertelenül idő előtt le fog kerülni a műsorról. Victor János FILM A KÉTARCÚ Nő (Amerikai film). Annyi filmet kell Amerikában „legyártani“, hogy a mesékből már régen kifogytak. Különben sincs sokkal több” story a világon, mint amennyit Bocaccio a dekameronba gyűjtött. Ezeket váltogatják, cserélgetik, más és más környezetbe teszik és meg van a téma. Ebben a filmben is hiába ellenkeznek egymással Melvyn Douglas és Greta Garbo, tudjuk, hogy a filmíró egymásnak szánta őket. És a filmíró is tudja, hogy mi tudjuk, nem is a történettel akar hát szórakoztatni bennünket, hanem síbukfencekkel, meg hogy Garbo új táncot kreál, pedig nem is tud táncolni. Még ilyen jó szereplőkkel is unalmas film. ELVESZTETT BOLDOGSÁG (Francia film). Gide regénye filmen, a „Pásztor ének“. Egy pap beleszeret a maga nevelte vak leányba. De a fia is. A lányt megoperálják, lát, de nem bírja a szerelmi bonyodalmat, öngyilkos lesz. A regény naplóformájú, inkább elmélkedik a dolgokon a pap, nem az eseményeket mondja. A film jelenetezi a történetet, új epizódokat hoz bele, de nem bontja ki olyan szépen, hogy a papnak nemcsak a családi békessége, hanem a világnézete is belebukik a históriába. A regény érzelmessége szép, a filmé páthoszos, erőltetett. A színészek mind jók, a papnénak egy-egv hisztériás jelenete megdöbbentően szép. Vargha Balázs GYANAKVÓ SZERELEM (Angol film). A történet ponyvaregénynek is elkelne. De itt is mutatkozik: mennyire más-más valami a film és az irodalom. A silány történetből egészen jó film kerekedett. A kissé könnyelmű és jellemtelen nőcsábász kiköt egy vidéki birtokos-lánynál, elveszi. De ekkor sem lát munkához, pazarol, sikkaszt, hazudik, üzleti vállalkozásokról sző álmokat. Nem kapja meg a várt örökséget, pénzt kell kerítenie az elsikkasztott helyébe, börtönbe ne kerüljön. Ekkor” már — legalább is így látja rémült szemű felesége — gyilkolni se rest. Gazdag barátjuk titokzatos módon hal meg. aztán meg mintha őt, a feleségét igyekezne megölni. Rémült, halálos félelmekkel teli napok teltével a legutolsó „gyilkossági kísérlet“ után az asszony ura néhány szavára elhiszi annak ártatlanságát, sírva borul a nyakába. A férfi igen jól játssza a jellemtelent, a nő a szerelemtől megejtettél, majd halálosan ijedezőt. A lassú, kedves képekkel kezdődő film üteme egyre gyorsul, a végén eszeveszetten rohan. Aztán a nagy rohanás belevész a semmibe. Ez a legnagyobb az egész filmben: 245
