Új Szántás, 1947 (1. évfolyam, 1-5. szám)

1947-03-01 / 3. szám

gekbe, egy másik arra, hogg nem a levegőben, nem is nagy általánosságban, de kifejezetten a meglévőségskbe gyökereztetve életképes terv és módszer lehetőségei megképződhessenek és újabb harmadik évben indulhat csak meg teljes gőzzel a most már tervszerű, céltudatos, a meglevőségek realitás talaján eredménnyel is kecsegtető munka.

Ha elfogadjuk a munkakezdet menetének racionális formájául ezt a hármas tagozódást mi is, akkor a Szabad Művelődési Tanács első éve annak rendje-módja szerint telt el és nem hiába. Nagyjából a tájékozódás sokszor tétovának látszó, de a maga valósága szerint okos és ökonomikus gesztusaival telt, de ennek nem is lett volna szabad egyébképpen történnie.

Annak azonban, hogy ilyen megállapítást tehessünk, van egy előfeltétele és addig, míg ez az előfeltétel nem adódik természetesen, minden illetékes szerv, egyén és közület consensus gentiuma-ként, csak magunk vigasztalása minden további következtetés. Ez az előfeltétel pedig sem több, sem kevesebb, sem más, mint annak az alapvető ténynek a komoly belátása, hogy a szabadművelődés maga most induló folyamat, nem egy régebbi folyamatnak megváltozott keretek között és módosult lehetőségek mellett ugyan, de mégis csak: folytatása. Éppen ezért, engedjék meg nekem, hogy ezt a tételt a maga teljes tisztaságában és félreérlhetétlenségében állíthassam fel és hangsúlyozhassam is: a szabadművelődés nem az iskolánkívüli népművelés korszerű formája, hanem merőben új valami, amely csak azóta lehetséges, és éppen ezért, csak azóta is van, mióta Magyarország a demokrácia útjára lépett.

Örömmel látom, hogy az első év minden próbálkozása, kísérletező kedve, botlása, sikere, elkedvetlenedése, újbóli nekibuzdulása, ébredező s egyre növekvő munkakedve, harciassága, kisebb-nagyobb torzsalkodása, vetélkedése és fogadkozása mind-mind ennek a központi jelentőségűvé nőtt elvi alap tisztázódásának jelenti egy-egy fázisát. Szinte hivalkodásnak érzik, amikor teljes felelősségem tudatában azt kell kijelentenem, hogy egy csepp energia sem ment pocsékba ennek az évnek a folyamán a mi munkaterületünkön és a mi munkánk végzése közben, mert minden energia azt a központi tényt segítette mennél nyilvánvalóbbá tenni — még pedig arra való tekintet nélkül, pozitív, vagy negatív irányú energia volt-e, hogy lehetséges-e hát vagy sem az iskolánkívűli népművelést demokratizálni, illetve lehetséges-e, vagy csak délibábos vagy romantikus elképzelés a szabadművelődés?

A tisztázódás folyamatára — minden jel ezt mutatja — tökéletesen elégséges volt a rendelkezésünkre állott egy teljes esztendő. Talán szükségtelen is részleteznem, olyan vi-130