Új Szántás, 1947 (1. évfolyam, 1-5. szám)

1947-03-01 / 3. szám

AZ ORSZÁGOS SZABAD MŰVELŐDÉSI TANÁCS ELSŐ ÉS MÁSODIK ESZTENDEJÉNEK MESGYÉJÉN

ELNÖKI MEGNYITÓ A TANÁCS TELJES ÜLÉSÉN

A debreceni kollégium a XVII. század elejétől a XIX. század közepéig mint rajt eresztette ki évenkint messzi vidékekre akadémikus rektorait. Tanulói pályájuk vége felé tartó diákok voltak ezek a rektorok, három évre vállalták a falusi gyerekek oktatását eltartásért és abban a reményben, hogy, külföldi tanulmányútra némi pénzt is szerezhetnek maguknak a három esztendő jövedelméből. Később sok kifogás merült fel e rektorok eredményes munkája ellen. Legtöbben a háromesztendős periódusokat rövidelletlék. Egy évbe beletelik — mondották —, míg a rektor tájékozódik, tisztába jön valóságos helyzetével, megismeri a falut, ahová jutott. Egy következő év szükséges számára, hogy módszere alakulhasson ki és némi terve a már megismert falu szellemi nevelésére s máris elkövetkezett a harmadik év, amikor már — kifele állván szekere rúd ja — nem sokat törődik szegény rektor a falujával, inkább azon töri a fejét, hol tegye le magát az elkövetkezendő időszakban és mi lesz azután. A falu következő évben új rektort kap s elölről kezdődik az egész komédia, amely — így állván a dolog — mindvégig értelmetlen és meddő kísérletezés, nem komoly népnevelés.

Lehet, hogy volt a kritikusoknak sok igazuk, de érdemes volna azért egyszer már komolyan lemérnünk, volt-e valaha is és valahol is Magyarországszerte magasabb fokú és eredményesebb népművelés, mint amilyen az akadémikus rektorok váltógazdasága mellett a debreceni kollégium partikuláiban folyt. Az a gyanításom, hogy egészen érdekes eredményeket hozna napvilágra egy erre irányuló tudományos kutatás, amely nem válna szégyenére ennek a régi, sokat ócsárolt, de egyben sokat is dicsért, mindenesetre invenciózus és feltétlenül eredeti, itthontermett iskolaszervezeti rendszernek. Azonkívül feltétlenül szolgálna egy, magára a dolog érdemére nem is okvetlen tartozó tanulsággal és e tanulság kedvéért idéztem fel a partikuláris iskolarendszert éppen erről a helyről és ez alkalommal. Ez a tanulság pedig valahogy így hangzik: akár beváltak az akadémikus rektorok, akár nem, munkájuk ritmusa az éppen elvégzendő szellemi munka mindenkori menetének törvényéül, sőt kánonjául kínálkozik. Legalább egy esztendő szükséges ahhoz, hogy induló munkák beágyazódjanak a meglevősé-129