Új Szántás, 1947 (1. évfolyam, 1-5. szám)
1947-02-01 / 2. szám
SAJTÓSZEML DEMOKRATIKUS VAGY ARISZTOKRATIKUS KULTÚRA. „A kultúra és főleg a tudomány a polgári társadalomban az uralkodó osztály monopóliuma maradt és a magasabb kultúra elsajátításából a nép ki volt zárva. S a polgári osztály filozófusai ezt az állapotot ugyanúgy szükségszerűnek deklarálták, mint annak idején az egyiptomi papok, az indiai bráhminok vagy a görög filozófusok. Locke, az angol burzsoázia egyik legkiválóbb ideológusa, filozófiai főművében a következőket írja: „Az emberek nagy többsége munkájából kénytelen fenntartani magát és nyomorúságos helyzete következtében életét a legnélkülözhetetlenebb szükségletek kielégítésével tölti el. Ezen emberek számára a tudás megszerzésének lehetőségei éppen olyan korlátoltak, mint anyagi eszközeik. Az emberek legnagyobb része a dolgok megváltoztathatatlan és természetes folyása következtében és az emberi vonatkozások berendezésénél fogva e földön tudatlanságra van ítélve.“ A polgári kultúra az arisztokratikus kultúrából nőtt ki és sohasem szabadult fei annak hatása alól. A kultúra arisztokratikus felfogásával mi a kultúra következetesen demokratikus felfogását helyezzük szembe. E felfogás szerint nincsenek kultúrfajok és kultúrára képtelen fajok, kultúrnemzetek és kultúrára képtelen nemzetek, a kultúra művelésére hivatott és abból kizárandó osztályok. A népnek, vagyis a dolgozó osztályoknak meg van a képessége a kultúra teljes elsajátításához. A népnek joga van a kultúrához, a műveltséghez. Ezt a jogot törvényesen biztosítani kell. De ezzel a joggal úgy vagyunk, mint általában a demokratikus' jogok gyakorlásával. Nem elég formálisan elismerni a nép jogát a műveltséghez, biztosítani kell e jog gyakorlásának lehetőségét is.“ (Fogarasi Béla: A hároméves terv és a kultúra. Társadalmi Szemle, 1947 február). A SZABADMÜVELÖDÉS A KULTUSZTÁRCA KÖLTSÉGVETÉSÉBEN. ,,A szabadművelődés és a diákjólét az ellenforradalmi idők alatt olyan alacsony költségvetési kerettel dolgozott, hogy a demokratikus kormányzatnak ezt a tételt már csak morális szempontból is feltétlenül nagyobbítani kellett. De éppen mível olyan csekély összegről volt szó s az emelés arányszáma aránylag kicsi, a végrehajtott emelés úgyszólván nem is számít, csak szimbolikus jelentősége van. Az annyira fontos szabadművelődés például még ma is csak 5.3o/0-át teszi ki az összes dologi természetű kiadásoknak, ugyanakkor, mikor a központi igjazgatásra fordított őszszeg 4.90/0.“ (Király István: Potemkin-költségvetés. Valóság, 1947 február). IRODALMI ELLENFORRADALOM. „Szerencsére nem annyira veszedelmes, mint inkább szégvelni való. Szégyelni való, hogy az irodalmi ellenforradalom, amelyről szólnom kell, ma időszerű kérdés iehet. Az alacsony színvonalúság irodalmi uralmát elveszíteni, úgy látszik, éppoly fájdalmas, mint az ezer holdak elvesztése. Az ezer holdak visszaszerzését összedugott fejjel, suttogva remélik, a pekárizmus irodalmi uralmát már nyíltan kísérlik visszaszerezni. Utóbbinak megmaradtak a szellemi latifundumai. Megmaradt az olvasók ízlésének hiánya vagy fertőzöttsége, megmaradtak vagy újjászülettek a pekárizmust tenyésztő, azzal üzletező kiadóvállalatok, újságok. Most, évtizedekkel Adyék harca után, a fiáknak és unokáknak kellene újból harcba menniök a milléniumi világszemléletű irodalom elllen? Ez éppen olyan képtelenség, mint amekkora szégyen. Persze, tudom, még annyi kiadóvállalattal, még annyi heti- és napilappal sem válhat már veszedelmessé ez a szellem. A feudalizmus alól kihúzott ezerholdakkal az ő lábuk egyen121
