Új Magyar Út, 1956 (7. évfolyam, 1-5. szám)
1956-03-01 / 3-5. szám
békét kötött 1622 elején, szinte azzal egyidejűleg azonban újra harcra készült. Megmaradt ez év áprilisából Sticke Kristófnak, Hollandia egyik keleteurópai ágensének a jelentése, aki Bethlennek egy hozzá írt leveléről számol be. A fejedelem elmondja abban, hogy a császárral békét kötött ugyan, de a békefeltételeket oly “gondosan” szövegezte meg, hogy azokat alig tudja valaki teljesíteni. Főként a török nem fog beleegyezni a békébe. A császár erre a veszélyre tekintettel máris hadat kell gyűjtsön. Bethlen maga Jaegerndorf grófját küldi a portára tárgyalni és június elsejével, reméli, megkezdheti Bécs ostromát. Valóban jelenti Hága Jaegerndorf közeledtét, aki helyett azonban végül is Thurn jelentkezik a portán. Aki — Hága szerint — segítséget kér a császárral szemben és a cseh-magyar szövetség, valamint Frigyes trónjának a helyreállítására törekszik. A budai pasa már csak az utolsó parancsra vár. Az lenne a terv, hogy a dolog még a tél előtt meginduljon és azután Kassán keresztül Csehországba és Sziléziába akarnak törni és Bajorországban téli szállást tartani. A törökén kívül azonban nem jön más segítség. Hiába ír maga a szultán Orániai Móricnak, a holland kormányzónak levelet, a holland józanság, Bethlen rossz híre nem készteti őket segítségre. Pár hónappal Petendy után, 1623 január 25-én, Berbisdorf, a volt cseh haditanács tagja, most Bethlen megbízottja jár holland földön. Föl is léphet a Nagyméltóságú Holland Tanács előtt. Útközben elvették tőle megbízólevelét (veszélyes volt abban az időben követekkel levelet küldeni). Elmondja ura — “Bethlen Gábor király” áll az okiratban — helyzetét és terveit, hogy miért kellett békére lépnie a császárral, de “olyan feltételek mellett, melyeket a császár nem lesz képes teljesíteni, sőt nem is teljesített.” (Ezt írta már Sticke is.) A holland kormány egy Bethlenhez írott levéllel válaszol — bátorítás csak — és a követet 600 forinttal jutalmazza. Az év október 11-én Orániai Móric tanácsát olvashatjuk a holland kormánytanács határozatainak iratai közt: Bethlen levelére az “advíz” nem nagyon bőséges. Tanácsos — mondja a kormányzó — “hogy Bethlent a legudvariasabb formában bátorítsuk a közös ügy előmozdítására”, ami azonban a felajánlott szövetséget illeti, “arra a tanácsurak tudnak majd olyan választ adni, amely egyrészt ez ország (Hollandia) számára a leghasznosabbnak látszik, másrészt (Bethlen) jóindulatát számunkra megtartja.” Ez a bölcseség persze nem adott semmi mást, csak egy nagyon udvarias és bátorító választ. Bethlen második támadása sem járt különös sikerrel. A Gödingbe zárt császáriakat (közöttük Wallensteint) a téli hideg, a rossz utánpótlás és a török csapatok lázongása miatt nem tudta megtörni. 1624 márciusában, még a fegyverzajlás alatt, érkezett meg újabb követe, Wizkow Ádám, Hágába. A megbízólevél január 8-áról való. Március 6-án mondta el beszédét németül a tanács előtt, amit aztán a következő napon írásban is benyújtott. “Az itt következő pontokat szóban adta át nekem a magyarok választott királya gróf Thurn úr jelenlétében” — kezdi beszédét (s talán ez az első magyar követi beszéd, mely írásban fennmaradt). “Ország-világ tudja jól, milyen szíves buzgalommal szerette volna a Királyi Fenség, Magyarország választott királya a közös ügyet szolgálni”, miként nyújtott elsőnek segítség a cseheknek, míg a szerencsétlen fehérhegyi KÖVY: Bethlen Gábor és Hollandia — 89 —
